Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

150 Anyagi jog. főmagánvádló levele az országos magyar bányászati és kohászati egyesület közgyűlésén felszólalás tárgyát képezte, a vádlott cikkében idézett levélről tehát a szakkörök tudták, hogy az a főmagánvádlótól ered, ugyanezt az általa megnevezett tanúk vallomásával is bizonyítani kívánta. Végül bizonyítást ajánlott fel a vádlott azon állításának megdöntésére, hogy a főmagánvádlót nem ismerte. Ezt az utóbbi bizonyítást mellőzni kellett egyrészt azért, mert a vádlott a fellebbviteli főtárgyaláson kijelentette, hogy korábban tett nyilatkozata is olykép értendő, hogy ő a főmagánvádlót bár nem személyesen, de hivatalos, illetve irodalmi működése után ismerte. De mellőzni kellett ezt a bizonyítás kiegészítést épúgy mint a főmagánvádló által felajánlott egyéb bizonyítást azért, mert, ezek a bizonyítani kívánt körülmények a jelen ügy elbírálása szempontjából nem bírnak jelentőséggel. Érdemben a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt ténymegállapítást magáévá tette, mellőzve azonban azt a kijelentést, hogy a vádlott a főmagánvádlót sérteni nem akarta, mivel az animus injuriandi a vád tárgyává tett bűncselekmények nem tényálladéki eleme. Ügydöntő a jelen ügyben csak az, hogy azokban a megjegyzésekben, amelyekkel a vádlott az általa közzétett sajtótermékben a főmagánvádló leveléből közölt részleteket kísérte, sértés foglaltatik-e vagy sem ? Ezt a kérdést pedig nemlegesen kellett eldönteni, mert a főmagánvádló a cikkben sem megnevezve nincs, sem olykép az ő személye körülírva nincs, hogy abból a közölt levél írójának személye felismerhető lenne. A cikkben foglalt beállítás szerint a vádlott a levéltöredéket csak mint a L. L. életének utolsó napjaiban uralkodó s a tudósnak sok kellemetlenséget és keserűséget okozó, meglazult életfelfogást jellemző kortörténeti adatot közölte és hozzáfűzött megjegyzései is csupán ezen korfestő jellemzés keretében mozognak. Az elsőfokú bíróság ítéletét tehát a bűncselekmény hiányára alapított indokolásánál fogva ebben az értelemben kellett helybenhagyni. • III. A m. kir. Kúria a rágalmazás sajtóvétségével vádolt dr. Ch. J. ellen a b.—i btő. kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott