Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

144 Anyagi jog. A m. kir. Kúria a kir. főügyész semmiségi panaszának a Bp. 385. §. \. a) pontjára alapított részét elutasítja, a védő panaszát pedig visszautasítja. Ellenben mind a két alsóbírósági ítéletnek K. B. csendőrrel és B. K. csendőrőrmesterrel szemben elkövetett cselekményre vonatkozó részét a Bpn. 35. §-a alapján megsemmisíti és idevonatkozóan a kir. büntető törvényszéket megfelelő új eljárásra utasítja. Indokok: A másodbíróság ítélete ellen semmiségi panaszt jelentettek be: 1. a kir. főügyész a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján, mert a vádlott bűnössége a csendőrség ellen elkövetett rágalmazás miatt meg nem állapíttatott és a Bp. 385. §-nak 1. c) pontja alapján, mert a megadott felhatalmazás a rendelkező részben megnevezett két csendőr ellen elkövetett rágalmazás vétségének üldözésére való felhatalmazást is magában foglalja. 2. A védő a Bp. 385. §-nak 1. c) pontja alapján azért, mert az ítéletben kimondatott, hogy a csendőrség elleni rágalmazás üldözésére a felhatalmazást a m. kir. belügyminiszter is megadhatja. A kir. főügyész semmiségi panaszát a koronaügyész fenntartotta. A kir. főügyész semmiségi panaszának a Bp. 385. §-nak 1. a) pontjára alapított része alaptalan. A kir. Kúria ugyanis a való tényállásból következtetve, az alsóbíróságokkal egyezően szintén azt látta, hogy a vádbeli cikk és illetve a vád alapjául szolgáló tényállítások csakis a fentnevez"ett két csendőrre és nem egyben az egész csendőrségre mint intézményre vonatkoznak. Elfogadta továbbá a kir. Kúria a másodbíróságnak azt a helyes álláspontját is, hogy a m. kir. csendőrség mint intézmény ellen panaszolt rágalmazás vétségének üldözésére a felhatalmazást megadni az 1922. évi VII. t.-c. 7. §-a mint későbbi törvény értelmében egyedül a m. kir. belügyminisztérium volt jogosítva. Ezek alapján úgy találta a kir. Kúria, hogy a másodbíróság helyesen, a törvény alapján járt el, midőn a m. kir. csendőrség mint intézmény esetében a vádat érdemben elbírálva a vádlottat ebben az irányban bűncselekmény hiánya miatt az idevonatkozó vád alól felmentette. A kir. főügyész semmiségi panaszának ezt a részét tehát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani.