Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

130 Anyagi jog. ítélőtáblának B. I. 1560/16-1921. számú végzése szerint a valóság bizonyítása csakis vádlottnak jogos magánérdeke címén rendeltetvén el, az a dr. S. Gy. esetére ki sem terjedhetett és tényleg ezen körülmény bizonyítására nem is terjesztetett ki. A Bp. 384. §-nak 9. pontjára alapított panasz alaptalan. A főmagánvádló ugyanis a szóbanforgó ellenbizonyítási indítványát csak a fellebbviteli főtárgyalásakor terjesztette elő, holott annak a St. 53. és 54. §-ai, valamint a Bv. 29. §-a értelmében legkésőbben az elsőbírósági főtárgyaláson kellett volna megtörténnie, mert a fellebbviteli főtárgyaláson a valóság bizonyításának kérdése már csak a Bp. 384. §. 9. pontja alapján használt perorvoslat keretében kerülhet szóba, amint ez a fennforgó esetben a vádlott fellebbezése folytán tényleg meg is történt. A főmagánvádló vonatkozó ellenbizonyítási indítványa tehát mint elkésett vissza lett volna utasítandó. A kir. ítélőtábla tehát lényegileg helyesen mellőzte a főmagánvádló részéről indítványba tett ellenbizonyítás felvételét, miért is a semmiségi panasznak ide vonatkozó részét, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani stb. 810. szám. St. 56. §.1. Ha a szerkesztő a vádirat elleni kifogások beadását követő perbek, 35. §. szakban nevezi meg az inkriminált sajtóközlemény szerzőjét, úgy a ^P'j §• szerkesztő által megnevezett szerző bűnössége még akkor sem állapítható meg, ha a szerzőséget beismeri. E. H. 1924. évi június hó 17-én B. I. 475/1924. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Slavek Ferenc kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt F. I. és H. K. ellen indított bűnügyet, amelyben a gy.—i kir. törvényszék 1923. évi február hó 13. napján B. 938/23—1922. szám alatt, a sz.—i kir. ítélőtábla pedig H. K. vádlottnak és védőjének, valamint a kiadó és nyomdatulajdonos képviselőjének fellebbezésére 1923. évi június hó 25. napján B. 1024/29—1923. szám alatt ítéletet hozott, a közvédő részéről használt írásban nem indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria mind a két alsóbíróság ítéletének H. K. vádlottra vonatkozó részét a Bp. 385. §-a 1. c) pontjának 3. tétele