Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 115 szerkesztőségben a levelet átadta, a közzététel tárgyában nem nyilatkozott. V. Gy. és L. B. mint szerzők vállalták a sajtójogi felelősséget. A cikk eredeti fogalmazványát V. Gy., L. B. és P. G. írták alá. P. G. a levél megszerkesztésénél nem volt jelen, az ő nevét meghatalmazása alapján más írta alá, így ő szerzőnek nem tekinthető. Arra tehát, hogy a cikknek V. Gy. és L. B. szerzője, tárgyi adat a szövetség felírásával, pecséttel és eredeti aláírásokkal ellátott levél. A kir. közvádló G. J. megbüntetését azért kérte, mert úgy látja, hogy ő a levelet a szerzők beleegyezése nélkül tette közzé s így ő tekintendő a St. 37. §-a értelmében szerzőnek. A kir. törvényszék ezt a jogi álláspontot nem tette magáévá, a Turul Szövetség tisztikarának két vezető tagja nem tiltotta meg a Nép szerkesztőségének, hogy a levelet közzétegyék. A levelet nem különös rendeltetéssel küldték, hanem azért, hogy a „Népet" üdvözöljék, harcában bátorítsák. Az ilyen üdvözlés nemcsak a szerkesztőségnek szól, hanem az olvasóközönségnek is és ezt csak a közzététellel lehet elérni. Támogatja ezt az álláspontot az a körülmény, hogy a levélben nem tisztán üdvözlés van, hanem a zsidó kérdésnek bizonyos irányú taglalása is. A kir. törvényszék ezekből azt a meggyőződést merítette, hogy G. J. a levelet nem a szerzők akarata ellenére, hanem az ő hallgatólagos beleegyezésükkel tette közzé s azt kifejezetten nem rontja le sem V. Gy.—nek, sem L. B.—nak a nyomozás folyamán tett vallomása a főtárgyalás folyamán tett vallomásuk pedig határozottan megerősíti. Minthogy pedig G. J. a Bp. 582. § -ában meghatározott idő alatt megnevezte a szerzőket, s minthogy őt szerzőnek tekinteni nem lehet, az idő szerint büntethetőségét megszüntető ok forogván fenn, őt a rendelkező rész értelmében fel kellett menteni s egyúttal a további eljárás végett az iratokat a kir. .ügyészséghez átteni. II. A b.—i kir. ítélőtábla mint büntető bíróság következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást egész terjedelmében a magáévá tette s kiegészítette még azzal, hogy L. B. szerző a főtárgyalás során tett vallomása szerint a vád tárgyát tartalmazó levél leközlését meg nem tiltották, azt ugyan kifejezetten nem kérték, de a leközlést öröm-