Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

88 Anyagi jog. tekintetében; lévén a király ellen elkövetett sértések büntetőjogi vonatkozásukban az 1913: XXXIV. t.-c.-ben, a királyi ház tagjai ellen elkövetett sértések pedig a Btk.-ben különlegesen, még pedig a Bv.-től lényegesen eltérően szabályozva. Minthogy e szerint a Bv.-nek e törvény 23. §. utolsó bekezdésében idevágóan felhítt 9—12. §-ai az uralkodó királlyal, illetve a királyi ház élő tagjaival szemben elkövetett sértésekre nem vonatkoznak, nyilvánvaló, hogy azokat az elhalt király emlékének- meggyalázása esetében sem lehet megfelelően alkalmazni. De más természetű nyomós okok is szólanak amellett, hogy az elhalt király emléke meggyalázásának bűncselekménye az eljárás megindításának szempontjából ne eshessék azonos megítélés alá más elhalt személyekkel kapcsolatosan elkövetett ugyanilyen bűncselekményekkel. Nem lehet itt figyelmen kívül hagyni azt, hogy az 1921: XLV1I. t.-c. változatlanul fönntartja a magyar királyság ősi államforxnáját. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy életben van ma is az 1913: XXXIV. t.-c. §-a, mely a királyság intézményét az ellene intézett támadásokkal szemben büntető jogi védelemben részesíti. És* most is élő törvényes rendelkezés (csupán átmenetileg nem juthat gyakorlati érvényesüléshez) az 1913 : XXXIV. t.-c. 2. §-a, valamint a Btk. 141. §-a, mely a király, illetve királyi ház tagjai ellen elkövetett sértések különleges megtorlásáról gondoskodik. Mindez világosan mutatja, az az érték, melynek szolgálatában a fölsorolt törvényes rendelkezések állanak, nem veszett el, arról a nemzet nem mondott le, az tehát nem szűnt meg törvényesen védett érték lenni. Ez az érték pedig nem más, mint a királyság ősi intézménye, amelynek sértetlenül fönnmaradása és minden támadástól vagy bántalomtól való megvédése elsőrangú állami érdek. Ennek kétségtelen volta mellett nem férhet kétség ahfioz sem hogy a királysági államforma nimbusának, tekintélyének nagymértékben rovására van a meghalt királyok emlékének kegyeletsértő meghurcolása. Az ilyen cselekmények ugyanis szükségkép károsan hatnak vissza magának a királyság intézményének a kellő megbecsülésére és minden körülmények közt szükséges tiszteletben tartására. Fontos állami érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a királyság intézményéhez való ragaszkodás gyöngítésére alkalmas ilyen cselekmé-