Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 85 Már pedig a büntető bíróságnak többször fölhítt új törvényes rendelkezés következményeit minden irányban, tehát úgy az anyagi büntetőjog, mint az alakijog (pl. a Bp. 201. §. 1. pontja) tekintetében el kell vonnia. Ami szükségkép annak a megállapítására vezetett, hogy a büntetőtörvénykönyvnek most is'élő 141. §-a ez idő szerint gyakorlatilag nem juthat érvényesüléshez, mert alkalmazhatóságának közjogi föltételei hiányzanak. II. Foglalkozott a kir. törvényszék azzal a kérdéssel is, vájjon nem vonható-e a vádlott cselekménye : meghalt király megsértése, a Btk. 140. §-a alá. Azonban a jelen esetre ezt a törvényszakaszt sem látta alkalmazhatónak, mert a Btk. 140. §-a, csak a tényleg uralkodó királyt részesíti az ott meghatározott védelemben. E törvényszakasz érvényesüléséhez tehát az szükséges, hogy az a király, aki ellen valaki sértést követ el, a sértés elkövetésekor a valóságban törvényesen uralkodó királya legyen Magyarországnak. Ilyenkor azután büntetőjogi szempontból közömbös, vájjon a sértés elkövetése után következik-e be változás az illető király közjogi állapotában. Minthogy azonban I. F.J. és IV. K. a vádlott által 1923. évben történt megbántásukkor már nem voltak Magyarországnak tényleg uralkodó királyai, — nyilvánvaló, hogy az ellenük elkövetett vádbeii cselekmény nem valósíthatja meg a Btk. 140. §-ában meghatározott királysértés vétségének a bűncselekményét. III. Az ausztriai ház magyar trónöröködési jogának törvényes úton történt megszüntetése után már csak egy lehetősége maradt annak, hogy í. F. J. és IV. K. királynak 1923. évben bekövetkezett megsértése büntetőjogi megtorlás alá vétessék. Az t. i., hogy a vádlott a Bv. 22. §-ában foglalt általános rendelkezés alapján a meghalt l. F. J. és IV. K. emlékének meggyalázása címén vonassék felelősségre. Ennek a felelősségre vonásnak megvan a törvényes alapja. „Az utolsó Koronás Habsburg" című könyv inkriminált részeiben a vádlott I. F. J. királyról azt mondja, hogy ő a rideg önzés és a megközelithetetlenül mogorva önmagát tuléltség volt és hogy neki mindegy volt, mennyi ember vérzik el az idegen érdekekért: minél