Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 11 Subjective pedig csak az ártalmasság lehetőségének tudata Wvántatik meg. Bizonyításra nem szoruló köztudomású tény, hogy az 1918. évi októberi forradalom a katonai fegyelem megbontásával a háborúnak bármely áldozat árán való befejezését, az államformának erőszakos megváltoztatását s a hatalomnak az ú. n. nemzeti tanács kezére való játszását célozta. Vádlottak ezt a célt ismerték, mert a „Diadalmas forradalom könyvé"-nek tartalma szerint a telefonkezelőnőkből alakult 10-es bizottsága nemzeti tanáccsal már 1918. évi október hó 30-át megelőzően titkos szövetségre lépett, az állami, hadi, politikai beszélgetéseket kihallgatták s a nemzeti tanáccsal közölték. Az előrebocsátott telefonszabályzatból kétségtelen, mikép vádlottak tudták, hogy a telefonkapcsolások-közben tudomásukra jutott beszélgetések hivatali titkot képeznek, melyeket még kartársaiknak sem szabad elmondaniok. Az állami jogrend fenntartását és biztosítását célzó L.-féle telefonparancshoz, a kinevezendő miniszterelnök személyére vonatkozó telefon megbeszéléshez, — a városparancsnok által a főkapitánynak adott utasításhoz fontos állami érdekek fűződtek, — a király pedig gyermekei megmentése céljából érdeklődött azok sorsa iránt, mert a fegyelmi iratokból kitetszőleg azok elszállítására a hadvezetőségtől autót kért, — s így ez utóbbi telefonbeszélgetéshez fontos személybiztonsági érdek kapcsolódott. Kétségtelen tehát, hogy e telefonbeszélgetéseknek közlése K. M. vádlott részéről épen a közvetlenül érdekelt nemzeti tanács tagjaival — T. T.-né vádlott részéről pedig a körülötte állókkal, akik azt tovább adhatják, — objective az állam és magánosok ártalmára szolgált, — sőt K. M. vádlott a L.-féle parancsot egyenesen meghiúsítani akarta. Merőben közömbös K. M. vádlottra nézve, hogy e letartóztatási parancsot nem közvetlenül hallgatta ki, hanem azt a szintén titoktartásra kötelezett P. E. telefonkezelőnőlel tudta meg. A törvény alkalmazása szempontjából közömbös körülmény, hogy T. T.-né a kérdésben forgó estén szolgálatra nem volt beosztva, hanem önszántából teljesített hivatalos szolgálatot. A kifejtettekhez képest a kir. törvényszék K. M. és T. T.-né vádlottak bűnösségét helyesen állapította meg, s a cselekmény minősítésénél törvénysértést nem követett el. 8