Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 65 a bűnösség és a minősítés köréből kizárták azzal az indokolással, hogy a Btk. 438. §-a mint lex speciális, a Btk. 310. és a 290. s 291. §-oknak a tényálladékait is felöleli s így a jelen esetben a Btk. 290., 291. §-aival való eszmei halmazat megállapításának nincs helye. Ez a felfogás téves azért, mert a 438. §. elkövetési cselekménye csak a szolgálati kötelesség megszegése által előidézett veszélyeztetés vonaláig terjed, s mint veszélyeztető bűncselekmény a tényleg rombolóvá vált veszélynek a testi épség megsértésében, illetve az emberi élet kioltásában jelentkező eredményt nem foglalja magában. Ez oly többlet, amely ha vád tárgyáva tétetik, külön bírói értékelést követel, mert büntetőjogilag védett érdeket sért. A Btk. 438. §-át megelőző szakaszok számolnak is ezzel a többlettel akkor, amidőn külön büntetési tétellel ellátott összefoglalt bűncselekményt alakítanak s ha ezt a törvény a 438. §-ban mellőzi, nem zárja el útját annak, hogy a törvény általános halmazati rendelkezései érvényesíttessenek. Ilyen tilalom a törvényben nincs, e nélkül pedig a vádbeli tett egy jelentős részét a bírói értéklésből kizárni nem lehet. Az is téves felfogás, hogy az adott esetben a közvádló részéről célba vett helyes minősítés eszmei halmazatra vezetne, mert itt nem arról van szó, hogy a vádbeli cselekmény a helyettesítési vagy vagylagossági viszonyban álló több törvény-rendelkezést sért, hanem arról, hogy a veszélyeztető bűncselekmény külön büntetendő tényálladékot mutat, amely a veszélyeztetési vétséggel anyagi halmazatot alkot, — mert a törvény itt az egységbe való összefoglalást mellőzendőnek találta. A minősítés tehát téves, a vád nincs kimerítve, de mert mindez a vádlott javára történt és perorvoslattal megtámadva nincs, — a kir. Kúria a tévedést meg nem szüntethette. 795. szám. Aki a távírda huzalt azon célból vágja el, hogy azt ellopja, a Btk. 439. §. lopáson kívül azzal halmazatban álló és a Btk. 439. §-a alá eső táv- Btk. 96. §. beszélő megrongálásának vétségében is bűnös. E. H. 1925. február 3-án B. III. 3268/1924. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Sélley Barnabás kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Acél Imre koronaügyészi helyetles.