Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 63 jelen volt egyedüli törvényes képviselője — a kir. főügyész helyettese, — semmiségi panaszát bejelentette, így az ítélethirdetésnél jelen volt ügyésznek, mint perorvoslat bejelentésére jogosulatlan félnek a semmiségi panasz használatát a törvény kizárja. Alaposnak találta azonban a m. kir. Kúria a kir. főügyésznek a vádlottak cselekményének téves minősítése miatt a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján használt semmiségi panaszát. Az alsóbbfokú bíróságok ugyanis tényként állapították meg azt, hogy a bűnjelül lefoglalt és T. P. vádlott által D. I. vádlott kérelmére kitöltött „Munkásjgazolvány" tartalma a valóságnak meg nem felel, amenyiben D. I. vádlott az L. J.-féle szerszámgyárban segédmunkás minőségben nem volt alkalmazva, továbbá, hogy a gyáros festékes-bélyegzőjét és cégjegyzését nem az arra illetékes egyén vezette a „Munkásigazolvány"-ra, ezzel szemben a tartalom hitelességének bizonyítására hívatott községi elöljáróságnál bemutatta a munkásigazolványt D. I. vádlott, azt a községi másodbíró maga látta el sajátkezű aláírásával és a község pecsétjével. Minthogy a kedvezményes utazási jegy váltására jogosító Munkásigazolványnak lényeges kellékét képezi az, hogy a tartalmi részben foglaltak valóságát a községi elöljáróság is bizonyítsa s e végből az elöljáróság feje azt saját aláírásával és a község pecsétjével ellássa,— minthogy ezen kellék betartása mellett az igazolvány közokirattá válik, mert azt közhivatalnok a részére kijelölt működési kör határain belül látja el sajátkezű aláírásával és a község pecsétjével s ez a jelen esetben megtörtént,— minthogy a megállapított tények szerint tehát a vádlottak szándékosan közreműködtek arra, hogy a községbíró megtévesztésével valótlan adatok kerüljenek az egyik vádlott jogviszonyainak lényegére vonatkozólag a nevezett közokiratba, mely az államvasútnak jogsérelmet okozott, D. I. vádlottnak pedig jogtalan vagyoni hasznot biztosított: tévedett a kir. ítélőtábla, amidőn a vádlottak cselekményét csalás vétségének és nem a súlyosabb, a Btkv. 400. §. 2. pontjában meghatározott közokirathamisítás bűntettének minősítette, amiért is a rendelkező részben felhívott törvényszakaszok alapján a kir. ítélőtáblai ítéletnek ott említett részeit megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni. 7*