Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 7 tekintve, hogy a most említett vétség büntetése két évig terjedhető fogház és száz koronától húszezer koronáig terjedhető pénzbüntetés, az 1920. évi XV. t.-c. 1. §-ába ütköző vétség pedig egy évig terjedhető fogházzal és százezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, hivatalvesztéssel, politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével, a cikkek elkobzásával, valamint az 1920. évi XXVI. t.-c. 7. §-ban felsorolt mellékbüntetésekkel büntetendő és így a Btk. 2. §-nak alkalmazása szempontjából az utóbbi törvény enyhébbnek tekintendő, — tekintve, hogy annak elbírálásánál, hogy a két törvény közül melyik az enyhébb, a mellékbüntetések is figyelembe vétettek s így nincs helye az egyes büntető rendelkezések, a jelen esetben a mellékbüntetések mellőzésének azon az alapon, mert a régibb törvény azokat nem írta elő, — tekintve végül, hogy a Btk. 2. §-nak rendelkezése csak az anyagi törvényekre vonatkozik, de az alaki jogszabályokra nem alkalmazható, mindezek alapján a kir. Kúria úgy találta, hogy az elsőbíróság sem az 1920. évi XV. t.-c-nek mint enyhébb törvénynek alkalmazása, sem az ebben előírt mellékbüntetések kiszabása, sem pedig uzsorabírósági hatáskörének megállapítása által hivatalból figyelembe veendő semmiségi okot nem valósított meg. Ellenben a kir. ügyész semmiségi panasza alapos. Ugyanis a kir. törvényszék az ítéletének a Btk. 53. §. második bekezdésének megfelelő azt a rendelkezését, mely szerint a pénzbüntetések átváltoztatása esetében a fogházbüntetés tartama a három hónapot nem haladhatja túl, — a Btk. 2. §-ban lefektetett jogelvre alapítja. Tekintve azonban, hogy a bűncselekmény elkövetése idejében az árdrágító visszaélés vétsége miatt kiszabott pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés büntetés leghosszabb tartamát nem a Btk. 53. §-nak második bekezdése, hanem az 1916. évi IX. t.-c. 4. §-nak utolsó bekezdése szabályozta és azt egy évben állapította meg, — tekintve, hogy az 1920. évi XV. t.-c. 5. §-nak második bekezdése — bár csupán a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre vonatkozólag — ugyan ezt a leghosszabb tartamot szabja elő, — tekintve végül, hogy az időközben hatályba lépett 1921. évi XXVIII. t.-c. 5. §-nak harmadik bekezdése az előbb hivatkozott