Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 5 kifejezett törvényes akaratából olybá veendők, mint törvénypótló alkotmányos rendelkezések, amelyeknek törvényessége azért sem lehet vitás, mert e részben az arra hivatott alkotmányos törvényhozó kifejezetten nyilatkozott és a rendeletek törvényességét törvényesen kiemelten elismerte. Itt tehát nem is vitát tűrő törvénytartalom értelmezéséről, hanem kifejezett, félreértést kizáró hatályos törvényakaratról van szó. Ez az akarat az, amely ma utasítja a bírót, hogy a kötelező szavazás parancsát megszegők ellen az előirt módon járjon el s a rendzavarást a jogforrásban megjelölt eszközökkel torolja meg, ezért kellett tehát a törvénysértést megállapítani s a rendelkező rész szerint intézkedni. 582. szám. A Btk. 2. §-nak rendelkezése az alaki jogszabályokra nem alkal- Btk. ^ §• mázható. E. H. 1921. évi július hó 26. B. II. 2020/1921. szám. Elnök: Deák Péter kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Pazár Zoltán kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria az árdrágító visszaélés vétsége miatt vádolt G. B. és G. I. ellen a d.—i kir. törvényszék, mint uzsorabíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1920. december hó 16-án B. 5308/2.-1920. szám alatt elintézett bűnvádi pert a kir. ügyésznek, vádlottaknak és védőjüknek semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A vádlottak és védő által bejelentett semmiségi panasznak az 5950/1920. M. E. r. 19. §. 1. pontja és a Bp. 384. §. 9. pontra alapított részét visszautasítja, a 385. §. 1. a) pontjára alapított részeit pedig elutasítja. Ellenben a kir. ügyész semmiségi panaszának helyt adva, az elsőbíróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint a pénzbüntetések átváltoztatása esetében a fogházbüntetés tartama úgy az első, mint a másodrendű vádlottal szemben három hónapot nem haladhat túl, a Bp. 385. §. 2. pontja alapján megsemmisíti és ezt a rendelkezést mellőzi. Indokolás: A kir. törvényszéknek, mint uzsorabíróságnak ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be a kir. ügyész a 5950/1920. M. E. r. 19. §. 2. p. alapján azért, mert a pénzbüntetés átváltoztatásánál nem az 1920: XV. t.-c. 5. §-nak második bekezdése, hanem a Btk. 53. §-a alkalmaztatott.