Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

2 Anyagi jog. véséből kifolyóan 1919. november 17-én 5988/1919. M. E. szám alatt kiadta a nemzetgyűlés tagjainak választására vonatkozó rendeletét, amelyet kiegészített és módosított a 6516/1919. M, E. számú rendelet, a kötelező szavazásra vonatkozó rendelkezések végrehajtását pedig a 9610/1920. B. M. sz. rendelet szabályoztá. E rendeletek szerint a szavazás kötelező. Nem igazolt elmulasztása pénzbírság és más joghátránnyal jár, amelyekre vonatkozó szabályszerű eljárás az illetékes kir. járásbíróság hatáskörébe lett utalva. E rendeletek előírásának tett eleget a b.—i XXI. választókerület választásig biztosa, amikor a szavazást elmulasztó választók névjegyzékét további szabályszerű eljárás végett átküldte a b.—i büntető kir. járásbírósághoz. A kir. járásbíróság azonban fentemlített számú végzésével hatáskörét nem állapította meg, az eljárás lefolytatását mellőzte s az iratok visszaküldését, esetleg irattárba helyezését rendelte el. A kir. járásbíróság határozatának kimerítő indokolása lényegileg abban összegezhető, hogy a fenti rendeletek egy a tételes jogban ismeretlen új választási bűncselekményt létesítettek, ahhoz büntetésszerű, részben eddig nem ismert következményeket fűztek, megtorlása módját a Bp.-tól lényegesen eltérő eljárás körvonalazásában előírták, pedig erre a rendeleteket kibocsátó kormány a fennálló törvényekkel szemben nem volt feljogosítva, ennélfogva ezek a rendeletek nem törvényesek, bírói ítélkezés, eljárás alapjául el nem fogadhatók, mert sértik a tételes törvényeket, nevezetesen a büntetőtörvényt a kihágási büntetőtörvényt és a bűnvádi perrendtartást. Az 1920. évi I. t.-c. bevezetését, 1. és 10. §-át a kir. járásbíróság ugyan nem tévesztette szeme elől, de az e törvényhelyen olvasható redelkezésekre nézve azt mondja, hogy ezekkel a kérdéses rendeleteket kibocsátott kormányoknak utólag csak a rendelet kibocsátási joga, vagyis jogalkotó képessége lett elismerve, s nem lett nekik utólag az az erő is megadva, hogy fennálló törvényekkel szemben új bűncselekményeket, újszerű büntetéseket, sajátos eljárást és bírói hatáskört állapíthassanak meg a Btk. és a Bp. alapelveinek megsértésével. A koronaügyészség ezt a kir. járásbírósági határozatot törvénysértőnek találja, a jogegység érdekében megengedett perorvoslattal megtámadja, s kéri a határozat megsemmisítését és a kir. járásbíróságnak arra való utasítását, hogy a fent említett rendeletek értelmében szabályszerűen járjon el.