Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)
Anyagi jog. 51 szervezését, amire nézve sajtó útján és egyéb, a nagy nyilvánosságnak megfelelő módon, felhívásokat bocsájtottak ki. Ebből a történeti tények sorrendjének megfelelő megállapításból következik és lerögzíthető, hogy az úgynevezett vöröshadseregbe való belépésre történt nyilvános felhívásoknak nem az volt a célja, hogy ennek a vöröshadseregnek felhasználásával az akkor már nem is létező törvényes kormány a hivatásának szabad gyakorlatában akadályoztassák, vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre, vagy valaminek elhagyására kényszeríttessék, hanem az, hogy az úgynevezett tanácsköztársaság kalandor vezetői, a már korábban magukhoz ragadott államhatalmat s az állampolgárok felett bitorolt uralmukat, a vöröshadsereg erejével megtarthassák és azt a külellenséggel szemben is megvédhessék. S ha a vöröshadsereg a közhatalmat bitorlók belső ellenségének, az esetleges ellenforradalomnak leverésére állíttatott volna is fel, ami a történeti tények szerint csak másodrendű célzat lehetett, ez nem a polgárok valamelyik osztályának, nemzetiségének vagy hitfelekezetének bizonyos meghatározott esetben való fegyveres megtámadására, hanem általában a forradalmi tömegen kívül álló egész magyar társadalomnak osztály-, felekezeti, nemzetiségi különbség nélkül való állandó fékentartására irányult, vagyis végeredményében szintén a törvényellenesen bitorolt állami hatalom megtartásának biztosítását célozta. Hogy ez így van, vagyis hogy a vöröshadsereg toborzásának, szervezésének bevallott célja az volt, hogy az úgynevezett proletárdiktatúrát a külellensége ellen megvédje, annak bizonyítékai a hadseregnek a már akkor felvonult külellenséggel vívott harcai, amelyek a vöröshadsereg letörésével végződtek s ennek folytán a proletárdiktatúra is megbukott. De e mellette bizonyít az a tény is, hogy a proletárdiktatúrával nem rokonszenvező magyar társadalmi osztályok fékentartására, a megfélemlítettek néma megadásának és kikényszerített nyugalmának megőrzésére, a polgári társadalom zsarnoki elnyomására akkor már külön terrorcsapatok és vörösőrségek szerveztettek és a társadalom sok szerencsétlenségének, sérelmének legnagyobb részét ezek okozták. Ezek szerint, bár a vörös hadsereg a magyar alkotmány szerint nem volt törvényes alakulat, az tehát a Btk. 152—155. §§-aiban említett csoportosulás fogalma alá vonható, mégsem lehet jogilag megállapítani azt, hogy a szóbanforgó esetekben a vörös-