Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

48 Anyagi jog. által pedig a kir. ügyésznek, vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1914. évi december hó 5-én 2269. sz. a. elintézett bűnvádi ügyet, a kir. főügyész részéről bejelentett és a koronaügyész által fentartott semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítélete a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmiségi ok alapján a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisíttetik és P. J. vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 232. §. 2. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettében... Indokok :A kir. ítélőtábla ítélkezése alapjául elfogadta a kir. törvényszék által valónak megállapított tényállást, amely szerint vádlott az elmegyengeségénél fogva akaratának nyilvánítására tehetetlen sértett nőszemélylyel, annak ezen állapotát felhasználva házasságon kívül nemileg közösült. Vádlottnak ez a cselekménye a Btk. 232. §. 2. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettének összes ismérveit kimeríti. A kir. ítélőtábla azonban a Bp. 326. §. 4. pontja alapján felmentő ítéletet hozott azzal az érveléssel, hogy a Btk. 238. §-a szerint a bűnvádi eljárás megindításához szükséges magánindítvány hiányzik. A kir. ítélőtábla megállapítása szerint a magánindítvány azért hiányzik, mert a sértett leánynak anyját, ki az 1877. évi XX. t.-c. 40. §-a értelmében elsősorban hivatott a gondnokságra — a gondnokság alatt nem álló nagykorú sértett törvényes képviselőjének s ekként a magánindítványra jogosultnak tekintette, ez pedig indítványát, — habár arról, hogy vádlott leányával nemileg közösült, 1913. évi április havában értesült, csak. 1913. évi szeptember hó 4-én, három hónapon túl, tehát elkésve terjesztette elő. Az a körülmény, hogy a sértett anyja özv. T. M.-né 1913. évi november hó 8-án a sértett részére ideiglenes gondnoknak kineveztetett s újból magánindítványt terjesztett elő, vádlott sérelmére nem szolgálhat és a Btk. 112. §-ában meghatározott három havi indítványi határidőt ki nem tolhatja. A kir. ítélőtáblának ez a jogi megállapítása téves. Az 1877. évi XX. t.-c. 66. §-a értelmében a gondnokság s következőleg a képviseleti jogosultság csak gyámhatósági intézkedés alapján vehető át; a 68. §. szerint pedig azon időig míg a gond-