Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 35 iörvényhelyek mellett meg kell még említeni a m. kir. Kúria 4. számú teljes ülési határozatát is, mely arra nézve foglal magában irányadó szabályt, hogy a súlyosabb jellegű szabadságvesztés büntetés esetében az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság arányos beszámításának van helye, arra nézve azonban, hogy ilyen esetekben milyen arány vétessék alapul, ez a teljes ülési határozat és egyéb törvényes intézkedés sem ad útmutatást, mihez képest ahhoz sem fér kétely, hogy magának a beszámítandó időtartamnak meghatározása a bíróság szabad belátására van bízva. Mindezekből nyilvánvaló tehát, hogy a jogerős ítélet meghozatala előtt kiállott fogvatartás beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezés ellen a Bp. 385. §.-ának 2. pontja alapján van helye semmiségi panasznak, kivéve e perorvoslat köréből a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben a kiállott előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámított időtartamának mértékét, mely miatt a fentebb kifejtett oknál fogva semmiségi panasszal élni nem lehet. 593. szám. Anyagi halmazat forog fenn a Btk. 290. és 291. §-aiban mégha- Btk. tározott emberölés és illetve a Btk. 310. §-a szerinti testi sértés vétsége, valamint az 1893. évi XXVIII. t.-c. 37. §. 1. bekezdésében meghatározott s annak 2. bekezdése alapján büntetendő kihágás között. E. H. 1916. évi január hó 26-án B. II. 9888/915. szám. Elnök : Rhorer Miklós kir. kúriai tanácselnök. Előadó : Sélley Barnabás kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Stipl Károly koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolt B. J. ellen a sz.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott, 1915. évi augusztus hó 19-én B. 2165/6. sz. alatt, agy.—i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyész fellebbezésére 1915. évi október hó 19-én B. 1555/8. sz. a. elintézett bűnvádi ügyet a vádlottnak és a védőnek írásban is indokolt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A semmiségi panasz elutasíttatik. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a vádlott csatlakozásával a védő írásban indokoltan a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott nem volt a kihágás miatt elítélhető; cselekménye ugyanis az általános büntető törvények (Btk. 290. §.) súlya alá esik s mint ilyen meg-