Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)
Anyagi jog. 33 Hogy a Btk. 94. §.-ában s a Bp. 537. §.-ának utolsó bekezdésében foglalt ezen parancsoló rendelkezéseknek figyelmen kívül hagyása és megfelelő esetben a beszámítás mellőzése szintén a Bp. 385. §. 2. pontjába ütköző anyagi semmiségi ok, s mint ilyen alapul szolgálhat a semmiségi panaszra, ahhoz a fentebb kifejtettek szerint kétely nem fér; mert hiszen a törvénynek ezen parancsoló rendelkezéseitől való eltérés okvetetlenül a büntetés enyhítése tekintetében vont határok meg nem tartását eredményezi. Alapos megfontolást igényel azonban, vájjon az alsóbbfokú bíróságok szabad belátására van-e bízva annak a megállapítása, hogy az előzetes letartóztatás az eset körülményeihez képest viszonylag hosszú tartamú volt-e, vagy sem, s ha az volt, ez a vádlott hibájának következménye-e, vagy pedig ezeknek a körülményeknek miként való megállapítása olyan jogkérdésnek tekintendő, melyre vonatkozóan az alsóbbfokú bíróságok határozata ellen semmiségi panasznak lehet helye? Alig férhet szó ahhoz, hogy ennek a kérdésnek a felülvizsgálat keretéből való kikapcsolása a Btk. 94. §.-a ide vágó parancsoló rendelkezésének a törvény szellemében való igazságos érvényesülését sok esetben kizárná. Általános tapasztalat ugyanis, hogy az alsóbbfokú bíróságok az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítását illetően nem kellő rendszerességgel, sőt gyakran ötletszerűen határoznak anélkül, hogy a fenntebb említett két körülmény méltatására kiterjeszkednének. Az anyagi igazság gyakori sérelmével járna tehát, ha az alsóbbfokú bíróságoknak esetleg téves azzal a megállapításával szemben, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság nem volt hosszú tartamú, vagy ha az is volt, annak hosszabb tartamára a vádlott hibájából volt szükség, a vádlott elesnék a perorvoslat lehetőségétől, mert így az alsóbbfokú bíróságoknak a letartóztatás beszámítására vonatkozó felülvizsgálhatatlan döntése szerint, hiányozván a köteles beszámítás jogi alapja, a letartóztatásnak a vádlott hibáján kívüli hosszú tartama, a törvény parancsoló rendelkezésének megsértéséről, tehát semmiségi ok fennforgásáról sem lehetne szó, következésképen hiányozna a felülvizsgálatnak előfeltétele s ekként a beszámítás téves mellőzése orvoslás nélkül maradna. De ettől eltekintve az általános perjogi szabályok szerint valamely időfolyamat viszonylagos tartamának megállapítása, mint