Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

SOJ. §. 34-3- szám. 83 fejezései közönséges értelmükben veendők; a közönséges beszédben pedig a «helyiség» kifejezés nemcsak fedett, hanem nyílt területről is használtatik, ha az bizonyos célra elhatárolva van <(pl. kerthelyiség). E szó használatát követte a kir. Kúria is, midőn az utcát a Btk. 191. §-a értelmében ((helyiségének tekintette, ha ott körmenet tartatik, úgyszintén ((helyiségének vette a temetőt is. Ezek szerint tehát a kir. törvényszék azon megállapítása, hogy a halottas ház udvara, ahol a szertartás a halott beszentelésével megkezdődött ((hely», a Btk. 191. §. e tényálla-déki elemét foglalja magában, hogy a tett a vallási szertartásra rendelt ((helyiségében követtetett el. A semmisségi panasz indokolása azt is vitatja, hogy a tett nem a vallási szertartás ((alkalmával)), hanem annak megszakítása közben követtetett el. E tekintetben tényként az van megállapítva, hogy az eset "történtekor a szertartás a beszenteléssel megkezdődött és papi segédlettel a temetőben volt bevégzendő; e két időpont között, midőn ugyanis a halott elviendő volt és a Szentmihály-lovára várakozni kellett, fordult elő a vádbeli cselekmény. Minthogy azonban a halottnak a temetőbe elvitele is a te:metési szertartáshoz tartozik, amely időpontot a pap egyházi ruhában várja be, a vallási szertartás a most jelzett időpontban nem szünetelt, illetve ez a kisebb megszakítás a szertartás felfüggesztésének nem tekinthető. 343. szám. Btk. 203. A pénzhamisítás megállapítását nem akadályozza, hogy a hamisítvány rosszul sikerült. Az utánzatnak az eredetihez csak anynyira kell hasonlítania, hogy annak használatával a tévedésbe •ejtés lehetősége valószínűnek mutatkozzék. E. H. 1886. évi február hó 19-én 753/B. 1886. sz. Elnök: Perczel Béla kúriai másodelnök. Előadó: Manvilovics Emil kúriai biró. A kir. Kúria pénzhamisítás bűntettével vádolt K. D. és K. M. elleni bűnvádi ügyben, melyben a m—i kir. törvényszék 1885 augusztus 29-én 2616. sz. a., a m—i kir. ítélőtábla pedig ugyanazon évi december 17-én 4777. sz. a. ítélt, a kir. ügyésznek fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: 6*