Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

n2- §• Ijá. szám. 77 ember gyülekezetet képez tekintet nélkül arra, hogy mi célból gyülekeztek össze és hogy összejövetelük tervszerű volt-e vagy véletlen; minthogy a felhivás közvetlenül azokhoz volt intézve, akiket vádlott az erőszakosságra buzdítani kivánt; minthogy végül a cselekvés, melyre vádlott a tömeget felhívta, elkövetése esetén kétségtelenül a büntetőtörvénykönyvbe ütközött volna: nincs jogi tévedés abban, hogy J. A. tette bűncselekménynek nyilváníttatott stb. 338. szám. Btk. 172. §, A Btk. 172. §-ának 2. bekezdésében meghatározott izgatás 2. bek, tényálladékát nem zárja ki az állított tények valódisága. E. H. 1903. évi április hó 30-án 3874/B. 1903. sz. Elnök: Bernáth Géza kúriai másodelnök. Előadó: Tarnai János kúriai biró. Koronaügyészség: Tassy Pál koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria izgatás vétségével vádolt P. T. ellen folytatott bűnperben, amelyben a k—i kir. törvényszék mint esküdtbíróság 1902. évi nov. hó 25. napján 12,422. sz. a. ítélt, a kir, ügyésznek, a vádlottnak és védőjének ezen ítélet ellen közbevetett semmisségi panasza folytán következő ítéletet hozott: ... A védőnek a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasza elutasíttatik . . . Indokok: . . . Vádlott védője a Bp. 384. §-ának 9. pontjára hivatkozással a tárgyalás során azért jelentett be semmisségi panaszt, mert az előkészítő eljárásban előterjesztett és a főtárgyaláson ismételt abbeli kérelmének, hogy tanuk és szakértők hallgattassanak ki aziránt, hogy a bevádolt könyvben előforduló adatok a román egyháztörténeti tudomány megállapításai és nyomtatásban már azelőtt is megjelentek, az esküdtbíróság helyt nem adott. Ez a semmisségi panasz alaptalan, mert vádlott izgatással lévén vádolva, jelen perben nem arról volt szó, hogy az adatok egyenként és önmagukban valók-e, hanem arról, hogy a bevádolt sajtóközlemény mint összefüggő, elrendezése és a vádlott közbeszúrt megjegyzései által irányzatossá tett dolgozat megállapítja-e a törvényben izgatásnak minősített tényálladékot. Minthogy pedig ennek megítélése a közlemény tárgyi mérlegelésétől függ, melyhez tanukra vagy szakértőkre szükség nincs,