Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

io4- §• $21. szám. 57 nak az 1903. évi november hó 3. napján 7804. sz. a. hozott végzéssel helyt nem adott ; a kir. ügyésznek felfolyamodása folytán a t—i kir. ítélőtábla azonban 1904. évi január hó 18. napján 60. sz. a. kelt végzésével az elsőbíróságnak végzését megváltoztatta és arra utasította, hogy a kir. ügyésznek az összbüntetés meghatározását érintő indítványa tárgyalására határnapot tűzzön ki s arra a Bp. 518. §-ának 5. bekezdésében megnevezetteket idézze meg és a megtartott tárgyalás után hozzon ítéletet. A kir. törvényszék csak annyiban tett eleget a kir. ítélőtábla utasításának, amennyiben az ügy nyilvános tárgyalására határnapot tűzött ki és a feleket meghallgatta, azonban összbüntetést nem szabott ki, a törvény értelmében pedig kiszabandó lett volna. Ugyanis a Btk. 96. §-a meghatározza, hogy ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több ízben követte el, az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki és továbbá meghatározza azt is, hogy az összbüntetés a bűnös által elkövetett cselekményre meghatározott legsúlyosabb büntetési nemben állapítandó meg. Ez alaprendelkezés és kiterjed mindennemű szabadságvesztésbüntetésre, miután a törvény etekintetben kivételt nem állapít meg. A büntetőtörvénynek következő szakaszai már csak arról intézkednek, hogy a szabadságvesztésbüntetések mikép alkalmazandók és arról, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztésbüntetésnek leghosszabb tartama mily megszorításokkal emelhető feljebb; abból pedig, hogy ez intézkedésekben az életfogytig tartó szabadságvesztésbüntetésről nincs szó, nem vonható le az a következtetés, hogy e 'büntetésre vonatkozólag a törvény kivételt akart tenni. A Btk. 104. §-ában felsorolt esetekben is ezek a határozatok nyernek alkalmazást. A később hozott és életbe léptetett törvény, vagyis a Bp. 517. §-a is azt rendeli, hogy ha valakit különböző jogerős ítéletekkel több szabadságvesztésbüntetésre ítéltek, a büntetések utólag összbüntetésbe foglalandók; tehát ez a törvény is általánosságban szabadságvesztésbüntetésről rendelkezik, s minthogy kivételt ez sem állapít meg, nyilvánvaló, hogy a szabadságvesztésbüntetés alatt úgy a határozott ideig tartó, mint az életfogytigtartó