Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

í>6. §. ,02. szám. 85 I. A d—i kir. törvényszék mint büntető bíróság hamis tanuzás bűntettével vádolt N. F. és társai elleni büntető ügyben az 1894. évi október hó 5-én megtartott nyilvános szóbeli végtárgyalás után következően ítélt: I. N. F., II. K. J. vádlottak a B. J. kárára elkövetett, a Btk. 215. §-ának fogalma alá eső hamis tanuzás bűntettében; úgyszintén III. R. D. vádlott hamis tanuzás bűntettében mint a Btk. 69. §-ának 1. pontjában meghatározott felbujtó, bűnösöknek mondatnak ki. Indokok: A vizsgálat adatai közt fekvő polgári periratok tanúsága szerint B. J. káros R. D. vádlottat 1889. évi november havában 140 frtért, amellyel L. J.-el és .R. D.-el folytatott káros' üzlet végelszámolása eredményében neki adósa maradt, a sz—i kir. járásbiróságnál beperelte. Alperes R. D. vádlott a polgári per során azzal védekezett, hogy ezen 140 frt tartozását 1889. év november i-én felperes B. J. károsnak kifizette s ezen körülmény igazolására N. F. és K. J. vádlottakra mint tanukra hivatkozott. N. F. és K. J. mint tanuk azután a polgári per során kihallgattatván, eskü alatt igazolták, hogy R. D. a 140 frtot előttük 1889 november hó 1. napján Sz—t a kis serház előtt B. J.-nek csakugyan kifizette, amely vallomásaik következtében B. J. pervesztes lett... A biróság bebizonyítottnak kellett hogy vegye, hogy a N. F. és K. J. a fentjelzett tanúvallomást és esküt a R. D. reábirása folytán hamisan tették; ezért is őket, tekintve, bogy az a per s illetve az ügy lényeges körülményeire vonatkozik, amelynek következtében lett felperes ép pervesztes, az ítélet rendelkező részének megfelelően bűnösöknek kellett, hogy kimondja. II. A Idr. Kúria hamis tanuzás bűntettével vádolt N. F., K. J. és R. D. ellen a d—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1893. évi október 5-én 3747. sz. a., a k—i kir. ítélőtábla által pedig a vádlottak fellebbezésére 1893. évi december 27-én 3245. sz. a. elintézett bűnügyben a kir. ügyész fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: 3*