Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

294. szám. Btk. II. 1716 1888 B. sz. A kir. Kúria halált okozott súlyos testi sértés bűntettével vádolt B. A. ellen a kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1887. évi december 7-én 4060. sz. a. a b-i kir. ítélőtábla által pedig hivatalból 1888. január 16-án 329. B. sz. a. elintézett bűnügyben a vádlott a védő és a kir. ügyész fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: Mindakét alsóbb bíróság ítéleteinek megváltoztatásával, vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik, s azonnal szabadon bocsájtatni rendeltetik. Indokok; Tekintve, hogy a boncvizsgálat eredményére alapított orvosszakértői vélemény szerint, a hashártyalob, mely V. F. halálát közvetlenül okozta, csak legnagyobb valószínűséggel nem pedig okvetlenül és szükségképpen jött külső behatás folytán létre; s így nem lévén a vádlott által az elhunyton ejtett ütés s a halált okozott hashártyalob közötti okozati összefüggés perszerüleg megállapítva: vádlott ellen a halált okozott súlyos testi sértés büntette bebizonyítottnak nem tekinthető. De még azon esetben is, ha a fenti határozatban szakértői véleménnyel a vádbeli cselekmény alanyi tényálladéka megállapítottnak vétetnék is, minthogy a vizsgálat és végtárgyalás eredménye által megállapított tényállás szerint V. F. éjnek idején hívatlanul idegen udvarba menve, az ott alvó B. R. 15 éves s különben is hülye leányon nemi erőszakot akart tenni, melyet a jogtalanul megtámadottnak segélykiáltás ára álmából felriasztott vádlott akkép hárított el védképtelen húgától, hogy egy véletlenül kezébe akadt balta fokával az erőszakoskodót hasba ütvén, a jogtalanul megtámadottat megmentette, ehhez pedig vádlottnak joga lévén, a Btk. 79. §-ának 1. és 2. pontja szerint cselekményének beszámíthatóságát a jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges jogos védelem kizárja. Minélfogva mindakét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentendő és azonnal szabadon bocsájtása elrendelendő volt.