Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

76. §. 2Q2. szám. 21 392. szám. Btk. 76. Ha a vádlott maga idézte elő azt az öntudatlan állapotát, melynélfogva a kötelességszerű gondosságot másoknak testi épségére és életére nem képes kifejteni: a Btk. 76. §-a nem zárja ki a gondatlanságból okozott emberölést. E. H. 1906. évi augusztus hó 29-én 8004/B. 1906. sz. Elnök: Mezei János kúriai biró. Előadó: Valkó Pál kisegítő biró. Koronaügyészség: Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt vádolt Sz. N. ellen a s—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1905. október 24-én 4501. sz. a., a gy—i kir. ítélőtábla által pedig a vádlottnak és védőnek fellebbezésére 1906. évi február hó 14-én 274. sz. a. elintézett bűnvádi perben a vádlottnak és a védőnek szóval bejelentett semmisségi panasza folytán következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasíttatik. Indokok: A kir. ítélőtáblának ítélete ellen a vádlott és védője használtak semmisségi panaszt a Bp. 385. §. 1. c) és 3. pontja alapján, mert vádlott beszámíthatatlan állapotban volt a cselekmény elkövetése alkalmával, és mert a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. Minthogy azonban a kir. ítélőtábla épen abban látta a gondatlanság fennforgását, hogy vádlott a szeszes italok mértéktelen élvezete által önmaga idézte elő az Öntudatlan állapotot, noha tudta, hogy kocsiját haza kell hajtani, s így előre láthatta, hogy öntudatlan állapotában az úton a járókelők testi épségét veszélyeztetheti, és ez a gondatlansága a vádlottnak tényleg okozati összefüggésben is volt a sértett bekövetkezett halálával: a vádlott sikerrel nem érvényesítheti az öntudatlanságra alapított panaszát. Az enyhítő körülmények pedig nem annyira nyomatékosak, sem pedig oly nagyszámuak, hogy a büntetés rendkívüli enyhítése indokolt volna. A semmisségi panasz tehát a Bp. 437. §-ának 4. bekezdéséhez képest mindkét irányban elutasítandó volt.