Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

7i. §• 2go. szám. •9 A kir. Kúria hatóság elleni rágalmazás vétsége miatt vádolt T. L. és társai ellen a m—i kir. törvényszék mint kiküldött bíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1883. szeptember 19-én 2237. sz. a., a b—i kir. ítélőtábla által pedig f- L., K. P. és Cs. K. vádlottaknak ez utóbbi által indokolt és a kir. ügyésznek fellebbezésére 1883. december 5-én 41,885. sz. a. elintézett bűnvádi ügyben T. L., K. P., Cs. K. vádlottaknak és a kir. főügyésznek fellebbezése folytán következő ítéletet hozott: A másodfokú bíróság ítéletének részben megváltoztatásával vádlott T. L. öt rendbeli, K. P. három rendbeli, a Btk. 262. §-a szerint minősülő rágalmazás vétségében, a Btk. 70. §-a alapján mint tettesek; Cs. K. pedig a T. L. terhére eső öt rendbeli beadvány fogalmazása és négy beadványnak leírása miatt ugyanezen vétségben mint segéd a Btk. 69. §. 2. pontja alapján mondatnak ki vétkeseknek és azért T. L. összbüntetéskép kilenc havi fogházra és a Btk. 27. §-ában jelzett célra fordítandó 15 nap s végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatlanság esetén még két napi fogházzal helyettesítendő 20 forint pénzbüntetésre, K. P. hat havi fogházra, Cs. K. pedig egy évi fogházra ítéltetnek. Indokok:... A büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett, hogy T. L. öt rendbeli, K. P. pedig három rendbeli rágalmazást követett el és hogy mindkét vádlott rovott előéletű, Cs. K.-nál pedig szinte a fennforgó vétségek halmazata és hogy mint ügyvéd jogi képzettségénél fogva nemcsak a cselekménynek erkölcstelen és büntetendő voltát ismerte, hanem tudnia kellett azt is, hogy a rágalmazó állításoknak a felsőbb hatóságok elé terjesztése által azokat, akik az ily tartalmú beadványokat vagy aláírják vagy benyújtják, a bűnvádi eljárásnak teszi ki. Ezen most nevezett vádlott — ámbár cselekménye csak segédi közreműködést, nem pedig tettességet állapít meg — mégis a tetteseknél súlyosabban volt büntetendő; mert ámbár a Btk. 72. §-ának viszonyításából a 66. §-ához, az tűnik ki, hogy a segéd büntetése enyhébb, mint a tettesé; azonban e szabály csak a törvényben meghatározott büntetési tételre, nem pedig a konkrét esetben — a súlyosító és az enyhítő körülmények számbavétele mellett, — az ugyanazon büntetendő cselekmény létrehozatala körül tevékeny több személy büntetésének, vagyis az elkövetett cselekményre a törvény illető rendelkezésében meg2*