Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)
394- szám. Btk. megjelölt helyre haladtak, hanem ha azok tényleg önszándékukból csatlakoztak volna vádlottnőhöz, és anyjuk meghagyásának önakaratu megszegésével követték volna vádlottnőt; tekintve ugyanis a gyermekek nyolc, illetőleg öt éves korát, s a Btk. 83. §-ának világos rendelkezése alapján a büntetőtörvénykezésben érvényesülő azon általános elvi tételt, mely szerint 12 éven aluli gyermek jogi értelemben vett akarattal egy esetben sem birván, a habár látszólag beleegyezésével foganatosított büntetendő cselekmény mindenkor az ő akarata nélkül, tehát érvényes akarat ellenére, foganatosítottnak veendő: a két gyermeknek beleegyezése még akkor is nem létezőnek lenne tekintendő, ha az tényleg fennforgott volna, s ha ezen beleegyezés ellenkezője a fentebb kiemelt ténybeli adatokkal nem lenne kétségtelenné bizonyítva ; tekintve, hogy a fentebbiek által a gyermekrablásnak minden eleme megvalósultnak mutatkozik ; tekintve továbbá vádlottnő azon beismerését, hogy a gyermekeket koldulásra használta : vádlottnő cselekményét helyesen minősítette a kir. ítélőtábla a Btk. 317. §-ában meghatározott és a 318. §. szerint büntetendő két rendbeli gyermekrablás bűntettének. Btk. 394. szám. 327. §. Ámbár a Btk. 327. §-ában meghatározott vétség csak a sértett fél indítványára üldözendő: e vétség hivatalos állami sürgönyre j vonatkozólag is elkövethető. E. H. 1891. évi április hó 3-án 824/B. 1891. sz. Elnök: Daruváry Alajos kúriai tanácselnök. Előadó : Sélley Sándor kúriai bíró. Tényállás: Gr. Sz. Gy. m. kir. miniszterelnök 1890. évi szeptember havában O Felsége kabinetirodájához Sz.-ra egy sürgönyt küldött. A sürgönyt H. K. pósta- és távirdatiszt vette át Sz.-on és irónnal írta le a «Morse»-féle gépről egy távirat-űrlapra, amelynek tisztázata továbbíttatott a kabinetirodának, az eredeti felvételt pedig a távirdahivatalban visszatartották és a többi táviratok vevényei közé helyezték. Gy. J. vádlott a kérdéses távsürgönynek e távirdahivatal-