Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

152 szám. Btk. 390- szám. 307. §. 2- bek. A Btk. 307. §-ának második bekezdése abban az esetben is alkalmazandó, ha a tettes a jogtalan és súlyos bántalmazás által okozott erős felindulásában a cselekményt tévedésből nem a bántalmazón, hanem a harmadik személyen követi el. E. H. 1890. évi október hó 3-án 7873/B. 1890. sz. Elnök: Tóth Lőrinc kúriai tanácselnök. Előadó: Székely Ferenc kúriai bíró. Tényállás: Sz. J. 1899. évi október hó 9-én éjjel egy vasalt bottal úgy fejbe ütötte Sz. A.-t, hogy az 10—16 napi gyógyulást igénylő súlyos testi sértést szenvedett. A fejbe ütött Sz. A. fájdalmában elkiáltotta magát: ccJaj mamám, beszakították a fejemet!)) Meghallotta ezt Sz. A. testvéröccse Sz. K. vádlott s megtudva bátyjától, hogy Sz. J. ütötte fejbe, felkapott egy csáklyát és azzal a megfutamodott Sz. J. és társai után szaladt; mikor pedig utóiérte az egyiket, aki úgy volt öltözködve, mint Sz. J., abban a hitben, hogy a bátyja bántalmazója fut előtte, a csáklyával egyet annak fejére ütött. A fejbe ütött ember, aki azonban nem az Sz. A.-t bántalmazó Sz. J., hanem P. J. volt, az ütés folytán nyomban összerogyott és rövid idő múlva meghalt. A kir. törvényszék Sz. K. vádlott cselekményét a Btk. 279. §-ában meghatározott és a 281. §. első bekezdése szerint büntetendő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének minősítette. A kir. ítélőtábla nem látván az ölési szándékot bizonyítottnak, vádlottat a Btk. 306. § ába ütköző és a 307. §. első bekezdése szerint büntetendő halált okozó súlyos testi sértés bűntettéért ítélte el. A Btk. 307. §-ának második bekezdését a kir. ítélőtábla azért nem alkalmazta, mert a meghalt sem a vádlottat, sem hozzátartozóját nem bántalmazta. A kir. Kúria a szándékos emberölés bűntette és más büntetendő cselekmények miatt vádolt szabadlábon levő Sz. K. és társai ellen az a—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s