Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

?<?2. szám. Btk. Tényállás : A kir. ügyész B. J.-né vádlott ^llen azért emelt vádat a Btk. 290. §-ában meghatározott és a 291. §. szerint büntetendő emberölés vétsége miatt, mert G. B.-nét 1901 január hó 3-án történt szülésével kezdődött gyermekágyban gondatlanul kezelte, amennyiben a méhlepénynek kellő időben való eltávolíttatása céljából orvosi segélyt nem vett igénybe, minek folytán a méhben visszamaradt méhlepény rothadásba ment át s az ebből keletkezett vérmérgezés a gyermekágyas nő halálát okozta. A kir. törvényszék nem találta bebizonyítottnak, hogy a halált előidéző vérmérgezést a méhlepénynek a méhben visszamaradása idézte elő, ennélfogva a vádlottat a vád alól fölmentette. A kir. ítélőtábla azonban a vádat bebizonyítottnak fogadván el, vádlottat a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanságból okozott emberölés vétségeért elítélte. A minősítést nem fektette a kir. ítélőtábla a Btk. 291:. §-ára, mert ennek föltételeit nem találta megállapíthatóknak. A kir. Kúria gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt vádolt B. J.-i é szül. B. J. ellen a sz—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1902. évi március hó 10-én 2096. sz. a., a b—i kir. ítélőtábla által pedig a köz vádló fellebbezésére 1902 október hó 29-én 6503. sz. a. [elintézett bűnvádi perben a közvádlónak a köz-, illetve utóbb külön védőnek és vádlottnak be: jelentett, írásban is indokolt semmisségi panasza folytán következő ítéletet hozott: A vádlott és a védője által bejelentett semmisségi panasz elutasíttatik; ellenben a közvádló által a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján bejelentett semmisségi panasznak hely adatik; a kir. ítélőtábla ítéletének a cselekmény minősítése és ebből folyólag a büntetésre vonatkozó része a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése alapján megsemmisíttetik, vádlott a Btk. 290. §-ába ütköző és a 291. §. szerint minősülő gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében mondatik ki bűnösnek, stb. Indokok:... Az anyagi okokra alapított semmisségi panaszok elbírálásánál, a Bp. 437. §-ának első bekezdéséhez képest, irányadóul szolgálnak a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott azok a tények, amelyek szerint a vádlott az elhalt sértéttet az 1901.