Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

266. §. szám. 129 és K. L. vádlott a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján a vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Előrebocsátva azt, hogy a vádlott által a Bp. 3^5- §-ának 1. a) pontjának okából bejelentett semmisségi panaszt a kir. Kúria, figyelemmel vádlott védekezésére, a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján tekintette bejelentettnek, a megtámadott ítélet ez alapon vétetett felülvizsgálat alá. A kir. törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletének ténymegállapításából kitűnik, hogy amikor a lakásból történt kitétele miatt főmagánvádló B.-R község elöljáróságánál vádlott ellen panaszt emelt, vádlott emiatt történt kérdőre vonatása alkalmával s eljárásának okadatolása végett nyilvánította ki az elöljáróság előtt, hogy főmagánvádlót azért tette ki a lakásból, mert rajtakapta, mikor a padlásról lisztet, zsírt, a hombárból pedig szalonnát lopott. Nyilvánvaló ebből a ténymegállapításból, hogy a községi elöljáróság a főmagánvádló panasza következtében hallgatta meg a vádlottat, tehát ebben az ügyben az ügyfelekkel tárgyalt s így erre az ügyre és a főmagánvádló mint egyik ügyfélre vonatkozott vádlottnak az a védelmi nyilatkozata, mely miatt ellene a büntető eljárás folyamatba tétetett. A Btk. 266. §-ának rendelkezése szerint azonban nincs helye bűnvádi eljárásnak, ha a rágalmazó tényállítás a hatóság előtt folyamatban levő ügyben az ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tétetett, s minthogy az előrebocsátottak szerint vádlott ily körülmények között tette panaszolt nyilatkozatát: kétségtelen a jelen ügyben, hogy jogszerűen hivatkozhatott vádlott arra a kizárási okra, amelynél fogva bűnvádi eljárás megindításának nincs helye, és az erre alapított semmisségi panaszt alaposnak kellett elfogadni. A kir. törvényszék mint másodfokú bíróság tévesen alkalmazván ebben a kérdésben a büntető törvény rendelkezését, ezért ítélete megsemmisítendő és vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentendő volt. Büntetőjogi Határozatok Tára. 9