Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

nS 368. szám. Btk. tesz különbséget közönséges és politikai becsület között. Az a felfogás pedig, hogy a ((politika űzése», vagyis a közügyekkel való foglalkozás más alapon nyugodhatnék, mint erkölcsieken, a törvénynek az általános erkölcsi nézetekre támaszkodó alaptételeibe ütközik. Ezek szerint a kir. ítélőtábla nem tévedett, midőn e nézetet elutasította s a fentidézett kitételt a Btk. 261. §-a értelmében meggyalázónak minősítette. A semmisségi panasz tehát, mint alaptalan, a Bp. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasítandó volt. Btk. 368. szám. 261. §. Az, hogy valamely meggyalázó kifejezés feltételes alakban használtatik, nem zárja ki a becsületsértés vétségének tényálladékát. E. H. 1907. évi május hó 8-án 4552/B. 1907. sz. Elnök: Bernáth Géza kúriai másodelnök. Előadó: Tarnai János kúriai bíró. Koronaügyészség: Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. Tényállás: P. J. hírlapíró a B. K. című időszaki lapban a következőket írta dr. B. A.-ról: «Ami pedig a B. A. dr. esetét illeti, szintén hazugság. Mert nincs tudomásom róla, hogy B. A. dr. engem a gy—i törvényszék folyosóján megsértett volna, ha pedig ezt tette, úgy tudtomon* és hallomásomon kívül történt. Ez pedig közönséges gazember-tempó.» E tényállás alapján úgy a gy—i kir. törvényszék, mint a n—i kir. ítélőtábla P. J. hírlapírót nyomtatvány útján elkövetett becsületsértésért elítélte. * 1 A kir. Kúria nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés vétségével vádolt P. J. ellen a gy—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1905. évi december hó 28-án 99 906. sz. a., a n- i kir. ítélőtábla által pedig dr. B. A. főmagánvádlónak és a vádlottnak fellebbezésére igo6. évi július hó 10-én 1974. sz. a. elintézett bűnvádi perben a főmagánvádlónak, a közvédőnek és a vádlottnak az utóbbi által írásban beadott semmisségi panasza folytán következő ítéletet hozott: A közvédőnek és a vádlottnak semmisségi panasza elutasíttatik, stb.