Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

IIO JÓ2. szám. Btk. tettel azonban arra, hogy az egységes cselekvőség két ember becsületét sértette, két vétség volt megállapítandó. Ezekhez képest mindkét alsóbíróság ítéletét a Bp. 437. si-ának harmadik bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni. Btk. ' 362. szám. 258. §• Rágalmazó tényállításoknak több ember jelenlétében elmondása s ugyanazoknak a tényeknek a hatóságnál való följelentése anyagi halmazatot állapít meg. E. H. 1899. évi február hó 3-án 10,191/B. 1898. sz. Elnök: Andrássovics Béla kúriai másodelnök. Előadó: Tarnai János kisegítő biró. Tényállás. G. N. három ember előtt azt állította F. D. m. kir. csendőrről, hogy a vádlottnál tartott házkutatás alkalmával attól három forintot ellopott, majd a nevezett csendőrt felettes hatóságánál a három forint ellopása miatt följelentette, de a vádja valótlannak bizonyult. Az elsőbíróság a vádlottat a Btk. 258. §-ába ütköző kétrendbeli rágalmazás vétségeért ítélte el. A kir. ítélőtábla azonban egyrendbeli, a 260. §-ba ütköző rágalmazás vétségében mondotta ki vádlottat bűnösnek, mert mindkét alkalommal és helyen ugyanazt a tényt állította, cselekménye tehát folytatólagos bűncselekmény. A kir. Kúria rágalmazás vétségével vádolt G. N. ellen a e—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1898. évi május 23-án 2589. sz. a., a t—i kir. ítélőtábla által pedig vádlottnak és a kir. ügyésznek föllebbezésére 1898 augusztus i-én 4058. sz. a. elintézett bűnügyben vádlott föllebbezése folytán következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy a hatóság előtti rágalmazásnak a Btk. 260. §-ában meghatározott vétsége lényegileg különbözik a Btk. 258. §-ában foglalt rágalmazástól, mert az előbbi nem egyéb, mint a tények valótlanságának tudata nélkül emelt hamis vád, míg az utóbbi tisztán becsületsértő cselekmény; tekintve, hogy a folytatólagosság csak oly cselekményekre