Büntetőjogi határozatok tára. IV. kötet (Budapest, 1911)

io8 JÓO. szám. Btk. törvényszék, mint esküdtbíróság, 1907. évi február hó 12. napján 1840. sz. a. ítélt, Sz. Gy. főmagánvádlónak az ítélet ellen közbevetett semmisségi panasza folytán következő végzést hozott: A semmisségi panasz elutasíttatik. Indokok : A főmagánvádló a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján azért jelentett be a főtárgyaláson semmisségi panaszt, mert a Btk. 258. és 259. §-aiban meghatározott bűncselekményre vonatkozó I. sz. kérdésbe nem vétetett föl az a körülmény, hogy az állított tények valóságuk esetén a főmagánvádlót fegyelmi eljárásnak is kitették volna; mert továbbá a Btk. 263. §-ára irányuló II. sz. kérdés föltétele fölösleges volt; mert végül az I. sz. kérdésben nem részleteztettek a panasz tárgyává tett kifejezések. Ezt a semmisségi okot a főmagánvádló az ítélettel szemben a Bp. 427. §. 4. pontjára hivatkozással is érvényesítette. A panasz alaptalan. A Bp. 355. §-a értelmében ugyanis a főkérdést azon tényállás és törvény szerint kell föltenni, amelyen a vád alapszik. Jelen esetben a vád tárgya a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás volt, e cselekmény tényálladéki eleméül pedig fegyelmi eljárás megindíthatását az idézett §. kifejezetten nem jelöli meg; de különben a fegyelmi eljárás, mint büntető természetű, a bűnvádi eljárás fogalmában bennfoglaltatik. A vádba helyezett cselekmények büntethetősége az állított tények bizonyíthatósága esetén a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése szerint attól függ, hogy vádlott az állítás valóságát bebizonyít ja-e vagy sem. Minthogy jelen esetben e bizonyításnak helye volt és az meg is engedtetett, ily esetben pedig a valóság bebizonyítása a büntethetőséget megszüntető körülményt képez, a Bp. 359. §-a értelmében arra nézve külön kérdést kellett föltenni. Ez az intézkedés tehát nemcsak fölösleges nem volt, de az idézett §-nak parancsoló rendelkezésén alapult. Minthogy végül a Bp. 574. §-ának első bekezdése szerint a vád alapjául szolgáló sajtóközlemény nem szószerint, hanem annak a vádiratban megjelölt szavaira való utalással veendő fel a főkérdésbe, az esküdtbíróság törvényszerűen járt el, midőn a főkérdést így szövegezte. A semmiségi panasz ezek szerint minden irányban alaptalan lévén, az a Bp. 437. §. negyedik bekezdése alapján elutasítandó volt.