Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

42 20]. szám Btk. kérdéses alkalommal a háza mellett levő kertből több lovat s ezek között F. S. lovát is kikergetvén, egy hosszú vesszővel a lovakat csapdosta, minek következtében a lovak a kerítésen átugorva, F. S. lova oly szerencsétlenül ugrott, hogy egy hegyes karó a hasán mély sebet ejtett; valamint annak folytán, hogy Sz. F. tanú is látta, mikor Z. F.-né a lovakat a kertből kifelé kergette, az o— i kir. járásbíróság Z. F. fentebb jelzett vallomását nem fogadván el valónak, 1904. évi október hó 8-án 1904. Sp. 367 5. szám alatt hozott ítéletével felperest keresetével elutasította és a költségek megfizetésere kötelezte. Ellenben a sz.—i kir. törvényszék polgári fellebbezési tanácsa 1904. évi november hó 24-én D. 184/1904. szám alatt hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét F. S. fellebbezése folytán megváltoztatta és id. B. J. alperest a 210 korona kár és járulékainak megfizetésére kötelezte abból az indokból, mert P. L. tanú vallomását megbízhatlannak tekintvén, a Z. F. és özv. A. Zs-né tanúk vallomásaival már az előbbi perben megállapított tényállást ezúttal is bizonyítottnak vette. Id. B. J. feljelentésére a bűnvádi eljárás Z. F. ellen a Btk. 215. §-ában meghatározott hamis tanuzás bűntette miatt folyamatba tétetvén, a kir. ügyész a vizsgálat befejeztével beterjesztett vádiratában Z. F. ellen az említett bűntett miatt vádst emelt azon az alapon, hogy terhelt Sz. T. és társának F. S. ellen 260 korona és járulékai iránt az o.—i kir. járásbíróságnál 1903. Sp. II. 18. szám alatt lejárt újított sommás perében 1904. évi február hó 10-én a bíróság előtt mint tanú a per lényeges körülményére nézve hamis vallomást tett és azt esküvel megerősítette és azt az 1904. Sp. 367. szám alatt lejárt sommás perben egész terjedelmében fenntartotta. A sz.—i kir. törvényszék vádtanácsa a Z. F. részéről a vádirat ellen beadott kifogások fölött 1906. évi szeptember hó 22-én megtartott tárgyalás alapján 2526. szám alatt hozott végzésével a bűnvádi eljárást a vádirat elutasítása mellett a Bp. 264. §-ának 6. pontja alapján megszüntette, mert a terhelt ellen felhozott bizonyítékokat nem találta elegendőknek arra, hogy bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek. A kir. ügyész felfolyamodására a m.- i kir. ítélőtábla 1906. évi november hó 21-én 1728. szám alatt hozott végzésével a