Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

4*- §• ígi. szám. 11 Nyilvánvaló tehát, hogy a Btk. 330. $-ában meghatározott ismérvekkel bíró s ennélfogva bűntettet képező cselekményre, ennek a Btk. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé történt minősítése esetében, az egészen más tényálladékot feltételező, a Btk. 332. §-ában körülírt cselekményre, ezen §-ban — eltérően a Btk. 330. §-ának csak szabadságvesztés-büntetést megállapító rendelkezésétől — mellékbüntetéskép megállapított pénzbüntetés nem szabható ki. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig P. J. vádlottat a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően a törvény megsértésével mellékbüntetéskép reá kiszabott pénzbüntetés alól felmenteni kellett. 191. sz. Bp. 41. Az 1895. évi XI/I. t.-c. 8. és 9. §-aiban körűlírott kihágások által jogaiban sértett a bűnvádi perrendtartásban a fomagánvádló részére biztosított jogokat, nevezetesen a Bp. 383. §-ának III. 1. pontja szerint a főmagánvádlót illető fellebbezési jogot gyakorolhatja. J. E. 1907. évi október hó 16-án 8072/1907. sz. Elnök: Bernáth Géza kúriai másodelnök. Előadó. Szegheő Ignác kúriai bíró. Koronaügyészség: Baumgarten Izidor koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria védjegybitorlás kihágása miatt vádolt K. L. ellen a z.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy az 1895. évi XLI. t.-c. 8. és 9. §-aiban körülírt kihágások a Bp. 41. §-a szerint főmagánvád tárgyát képezik s hogy ennélfogva az említett kihágások által jogaiban sértett mindazokat a jogokat veheti igénybe, melyek törvényileg a fomagánvádló részére biztosítvák; nevezetesen a Bp. 383. III. 1. pontja szerint a főmagánvádlót illető fellebbezési jogot megszorítás nélkül gyakorolhatja. Megsértette tehát a törvényt a z.—i kir. törvényszék 1906. évi december hó 22-én 5589. sz. a. hozott másodfokú végzésével annyiban, amennyiben B. K. főmagánvádlónak az elsőfokú