Büntetőjogi határozatok tára. III. kötet (Budapest, 1908)

4 iSj. szám. Kbtk. síttatik a kir. járásbíróság, hogy az ügy iratait az illetékes t.—1 kir. törvényszékhez tegye át. Indokok : A csendőrség részéről tett azon feljelentés alapján, mely szerint V. I. a m. kir. államvasutaknál alkalmazott kisegítő pályaőr a Vágujhely és Bohuszlavicz között fekvő 47. számú őrháznál lévő útátjáró sorompóját 1906. évi július hó 10-én nyilvánvalóan szolgálati kötelességének megszegésével, a vonat érkezése előtt nem zárta le, minek következtében az arra közlekedő 1412. számú személyvonat az átjárón áthaladó L. Á. v— i lakos kocsiját elütötte s ennek folytán a kocsi eltörött, a rajta ült L. Á. és ennek J. nevű fia pedig a kocsiból kibuktak és megsérültek, a t.—i kir. járásbíróság a bűnvádi eljárást V- I. ellen az ügyészségi megbízott indítványára a Kbtk. 111. §-ába ütköző testi épség elleni kihágás miatt megindította, tárgyalást tartott és az ennek alapján 1906. évi augusztus hó 17-én 1906. B. 413/2. sz. a. hozotta felek által megnyugvással fogadott ítéletével a feljelentésben foglalt tényállásnak lényeges részeiben való megállapítása mellett vádlottat az említett kihágás miatt a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával behajthatatlanság esetén tizenkét órai elzárásra átváltoztatandó két korona pénzbüntetésre mint fő- és ugyanily tartamú elzárásra átváltoztatandó egy korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte el; s ezeket a pénzbüntetéseket az elítélt le is fizette. A jelen esetben tettesként a m. kir. államvasutak alkalmazottja szerepelvén, aki a feljelentés szerint szolgálati kötelességének megszegése által a vaspályavonaton vagy annak közelében levő személyeket vagy árúkat, a vaspálya által való megsérülés vagy megrongálás veszélyének tette ki, mely megsérülés és illetve megrongálás tényleg be is következett, kétségtelen, hogy a feljelentett és ítéletileg megállapított tényállás nem a Kbtk. 111 §-ában körülírt és egészen más ismérvekkel bíró kihágásnak hanem a Btk. 438. §-a alá eső közveszélyű cselekménynek tényálladékát állapítja meg. Minthogy pedig az utóbbi cselekmény a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. t.-c. 17. S-ának 4. pontja és 18. §-a értelmében a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik, a kir. járásbíróság, mely hatáskörét a Bp. 15. §-a szerint hivatalból vizsgálni és a hatásköréhez nem utalt ezt az