Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

86 I2Ó, szam. Bp kincstárt csak azok a bűnügyi költségek terhelik, melyek néma magánvád képviseletével és a terhelt védelmével jártak az ítéletben érvényre jutott nézet szerint ((habár a törvény kifejezetten ez iránt intézkedést nem tartalmaz is» a 482. §. második bekezdésében szabályozott esetben is alkalmazandó; s ehhez képest magánvádló is csak azoknak a bűnügyi költségeknek fizetésére kötelezhető, melyek a 482. §. első bekezdése értelmében az államkincstár terhére róhatók; kivéve a 483. §. esetét, mely azonban ezúttal nem forog fenn. Ámde ez a nézet téves és az arra alapított rendelkezés törvényellenes. A Bp. 483. §-a nem a vádlott felmentése esetére vonatkozik; az arra való hivatkozás tehát a jelen esetben egyáltalában helyt nem foghat. A Bp. 482. §. második bekezdésének világos rendelkezése szerint egyedül magánvád alapján folytatott eljárásban, a vádlott felmentése esetében a bűnügyi költségeket a magánvádló köteles megtéríteni. A törvénynek1 ez a rendelkezése a magánvádló terhére eső bűnügyi költségek tekintetében nem állapítván meg semminémű kivételt, a bíró sem lehet jogosított arra, hogy a Bp. 482. §-ának első bekezdésében szabályozott más esetre vonatkozó rendelkezésnek önkényes kiterjesztésével ilyen kivételt megállapítson. Nyilvánvaló ezekből, hogy a bűnügyi költségek alatt, melyek a Bp. 482. §-ának második bekezdése értelmében a magánvádló által megtérítendők, az össszes bűnügyi költségek értendők, melyekhez a Bp. 479. §-ának meghatározásához képest «a terhelt képviselőjének és a védőnek megfelelő díja és a kész kiadásai)) is tartoznak; hogy tehát főmagánvádlók a jelen esetben a vádlott részére megállapított ((ügyvédi képviseleti költség)) fizetésének kötelezettsége alól a másodfokú ítéletben felhozott indokokból csak a törvény megsértésével voltak felmenthetők. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul.