Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

XXVI. fej. 122. szám. 77 Indokok: S. J. a—i lakosnak a k. i kir. járásbíróságnál tett feljelentése szerint M. J. ugyanoda való lakos őt S. vármegye alispánjához benyújtott feljelentésében büntetendő cselekmények elkövetésével vádolta, mely vádja azonban valótlannak bizonyult. Az ennek következtében M. J. ellen a Btk. 260. $-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt megindított bűnvádi ügyben az állítások valódiságának bizonyítása megengedtetvén, a vádlott részéről erre vonatkozóan felhívott D. J., V. J., K. J., B. J., S. J. és P. I. a.—i lakosok hallgattattak ki tanúkként, kik egyenként 4 korona 40 fillér tanúdíjat számítottak fel s az ezek szerint összesen 26 korona 40 fillért tevő tanúdíjak előlegezésére vádlott kötelezettséget vállalt. A k.—i kir. járásbíróság 1903. évi november hó 26-án 1903. B. I. 304/8. sz. a. hozott ítéletével M. J.-t az ellene a Btk. 260. i;-a alá eső rágalmazás vétsége miatt emelt vád és annak következményei alól felmentette; egyúttal azonban a bűnügyi költségeket ((kölcsönösen megszüntette)) és a fennebb említett tanúdíjakat a vádlott terhére rótta abból az indokból, mert sértett feltűnően gondatlan feljelentőnek tekinthető nem lévén, a Bp. 483. |^-a nem volt alkalmazható. A sértett fél által vádlott felmentése miatt és vádlott által a költségek kölcsönös megszüntetése miatt fellebbezett ezt az ítéletet a k.—i kir. törvényszék 1903. évi december hó 29-én 8537. sz. a. hozott ítéletével helybenhagyta indokai alapján és azért, mert «a feljelentés a tárgyalás adataiból kitetszőleg rosszhiszeműnek nem tekinthető)). A k.—i kir. járásbíróság ítéletének azzal a rendelkezésével, mely szerint a bűnügyi költségeket ((kölcsönösen megszüntette)) és az eljárás folyamán felmerült tanúdíjakat a felmentett vádlott terhére rótta, megsértette a törvényt. A Bp.-nak a bűnügyi költségekre vonatkozó XXVI. fejezete ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezést, melyre a bűnügyi költségek ((kölcsönös megszüntetése)) alapítható volna. Az itt kérdésben levő esetről továbbá a Bp.-nak nem 483., hanem annak 482. §-a rendelkezik. Minthogy pedig a 482. §. negyedik bekezdése szerint a felmentett vádlott csak a védelmével járt és a vétkes mulasztásával okozott költségekben marasztalható el; ellenben a felmerült tanúdíjak mint nem a megjelöltek