Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

43J- §• Il6. szám. Hogy a törvény a 425. §-ban kivételt akart tenni az általános szabály alól: kitűnik a törvényjavaslat indokolásából (637. 1.) is, mely megjelöli a szabálytól való eltérés jogszolgáltatási indokát: «az eljárás megrövidítését)); nemkülönben azt, hogy e célból a szabálytól «el kellett térni)); úgyszintén azt is, hogy a vádlottat ezen esetben védője által ((képviselt)) félnek, vagyis a főtárgyaláson a Bp. 431. §. utolsó bekezdése értelmében jelenlevőnek tekinti. Ezt a felfogást támogatja azon magyarázati szabály is, hogy nem szabad feltételezni, hogy a törvényhozó oly rendelkezést tesz, melyet alkalmaztatni nem kiván, már pedig a szegedi kir. ítélőtábla határozatában érvényesült nézet azon eredményre vezetne, hogy a táblai ítélet a vádlottal mindig közlendő s így a Bp. 425. §-ának a vádlottra vonatkozó tétele hatályos egyáltalában nem is volna. Kétségtelen ezek szerint, hogy a törvényhozó a szóban levő esetet kivételesen akarta szabályozni, a törvényben tehát nincs ellenmondás, mert a 425. §. oly különleges intézkedést tartalmaz, mely a szabályozott esetre nézve az elvet hatályon kívül helyezi. A Bp. 425. §-ának rendelkezése azonban, mint kivételes, szigorúan magyarázandó, vagyis csak azon esetben alkalmazható, midőn valóságos képviselet esete forog fenn, vagyis midőn a megbízást a vádlott adta. Ha tehát a védő a kir. ítélőtábla főtárgyalásán a Bp. 53. §-a értelmében nem a vádlottól, hanem a vádlottnak törvényes képviselőjétől, házastársától, fel- vagy lemenő rokonaitól nyert megbízás alapján jár el: a Bp. 425. §-a már nem alkalmazható. A Bp. 53. §-ának idézett esetében a védő nem mint a vádlott, hanem mint a most nevezett személyek megbízottja és közérdekből jár el. Kitűnik ez a képviselőház igazságügyi bizottságának, mely a javaslat 53. §-át ilyképen szövegezte, a módosításhoz írt indokolásából, mely szerint «ezt a kiterjesztést a védelemnek biztosítására irányuló közérdek és a legközelebb hozzátartozóknak méltánylást érdemlő érdeke igényli.)) Az e §-ban nyilvánuló törvényhozási célzat tehát egészen más, mint a Bp. 425. §-ának célzata. A törvény itt főként a család érdekét tartja szem előtt; ez a védő tehát nem tekinthető