Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

fio 115. szám. Bp. mény alapján mentvén fel a vád alól, amely a nem fellebbező másik vádlottra, özv. Ny. D.-né szül. Sz. R.-ra nézve is fennforgott, mégis az elsőfokú bíróság ítéletének az utóbbi vádlottról rendelkező részét érintetlenül hagyta. Egyúttal pedig a kir. törvényszék másodfokú ítéletének most jelzett rendelkezése hatályon kívül helyeztetik és özv. Ny. D.-né szül Sz. R. vádlott is felmentetik a vád és következményei alól. Indokok : M. F.-né szül. Sz. V. k.—i lakosnő a sz.—i kir. járásbíróságnál azt a följelentést tette Sz. A.-né M. J. és özv. Ny. D.-né szül. Sz. R. ellen, hogy ezek őt 1904. évi június hó 24-én meggyalázó kifejezésekkel illették és kivégzéssel fenyegették. Az ennek következtében a nevezett feljelentettek ellen becsületsértés vétsége és közcsend elleni kihágás miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben a sz.—i kir. járásbíróság előtt 1904. évi szeptember hó 27-én megtartott tárgyaláson megjelent és személyesen védekezett Sz. A.-né tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését; özv. Ny. D.-né szül. Sz. R. pedig, ki már akkor K.—án a szegényházban tartózkodott, a tárgyaláson nem jelent meg. A kir. járásbíróság a tárgyaláson tanuként kihallgatott Sz. J.-nek, a feljelentő atyjának és ifj. Sz. J.-nek, a feljelentő fivérének a vád alaposságát bizonyító és esküvel megerősített vallomásaival a vád alapjául szolgáló tényállást bizonyítva látván 1904. évi szeptember hó 27-én 1904. B. 167 5. sz. a. hozott ítéletével a Kbtk. 41. $-ában meghatározott közcsend elleni kihágásban mindkét vádlottat bűnösnek nyilvánította és vádlottak mindegyikét két (2) napi elzárásra, valamint behajthatlanság esetén további egy napi elzárásra átváltoztatandó tíz (10) korona pénzbüntetésre ítélte el. Ezt az ítéletet Sz. A.-né M. J. vádlott felmentése végett fellebbezte, özv. Ny. D.-né szül. Sz. R. vádlott pedig az ítélet kézbesítése után, a kir. járásbírósághoz intézett, ehhez 1904. évi október hó 23-án érkezett és az iratokhoz csatolt beadványában, ártatlanságát hangoztatva, kijelentette, hogy a reá szabott büntetést, habár ártatlanságát három tanúval bizonyítani képes, csak azért kénytelen szenvedni, mert haza nem mehet. A gy.—i kir. törvényszék, mint másodfokú bíróság első