Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)
52 UI. szám. sége miatt azért, mert ez őt a kérdéses alkalommal meggyalázó, kifejezésekkel illette. Az ügyészségi megbízott a vádlott és viszontvádlott cselekményében a Btk. 191. §-a alá eső vallás elleni vétség ismérveit látván fennforogni, mindkettő ellen ezen vétség miatt emelt vádat és egyúttal az egymás irányában becsületsértés miatt emelt vád képviseletét is átvette. Az eljárás folyamán V. I.-né és T. Zs. a járásbírósághoz beterjesztett közös kérvényükben kijelentették, hogy a köztük fennforgó becsületsértési ügynek további folytatását nem kívánják,, hanem annak beszüntetését kérik; s ez a kérvény az 1902. évi január 31-én tartott tárgyaláskor felolvastatott. A bizonyítási eljárás befejeztével az ügyészségi megbízott a T. Zs. és V. I.-né ellen vallás elleni vétség, továbbá a T. Zs. becsületsértés vétsége miatt emelt vádat elejtette; de a V. I.-né ellen a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt emelt vádat továbbra is fenntartotta és a kir. járásbíróság ennek alapján az eljárást V. I.-né ellen folytatta, sőt ennek bűnösségét kimondó ítéletet is hozott, mely a felek megnyugvása folytán jogerőre emelkedvén, az elítélt a kiszabott pénzbüntetést és a bűnügyi költségeket lefizette. Ezzel az eljárással a kir. járásbíróság megsértetted törvényt, nevezetesen a bűnvádi perrendtartásnak, az 542. §-a szerint a járásbíróság előtti eljárásban is alkalmazandó 326. §-ának 4. pontjában foglalt rendelkezését, mert a T. Zs. részéről V. I.-né ellen emelt vád a Btk. 261. §-ában meghatározott és a 268. §-a szerint csak sértett fél indítványára üldözhető becsületsértés megtorlására irányulván, minthogy T. Zs. a Btk. 116. §-ában körülírt jogával élve magánindítványát az ítélet kihirdetése.előtt a fentemlített ^kérvényben előterjesztett, szabályszerűen kiállított nyilatkozatában visszavonta s minthogy a magánindítványra üldözendő cselekmény miatt emelt vád fenntartására, annak a jogosított részéről történt visszavonása után, az ügyészségi megbízott nem jogosult, V. I.-né['a Bp. 326 §-ának 4. pontja értelmében a vád alól felmentendő lett volna. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni, a törvénysértést megállapítani s egyúttal, minthogy V. I.-né a törvény megsértésével ítéltetett el, a kir. járásbíróság:
