Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

5© IIO. szám. Bp. nem becsületes ember és hogy a szegény emberektől lopja a birtokokat.)) Az ezen feljelentés folytán F. S. ellen a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt megindított bűnvádi ügyben a n.—i kir. járásbíróság az 1903. évi november hó 14-én a felek meghallgatásával megtartott tárgyalás alapján megállapította, hogy F. S. az említett sértő kifejezéseket M. K.-val szemben az ez által ellene ingatlan birtoka iránt folytatott perben tárgyalás alkalmával használta, és ennek következtében az 1902. évi november hó 14-én 1902. B. 482 3. sz. a. hozott végzésével a további eljárást, hivatkozással a Btk. 266. §-ára megszüntette. A magánvádló részéről ezen végzés ellen közbevetett felfolyamodást a r. i kir. törvényszék 1902. évi december hó 27-én 4040. sz. a. hozott végzésével elutasította; ezen másodfokú végzés ellen ugyancsak magánvádló részéről beadott semmiségi panaszt pedig a kir. Kúria 1903. évi november hó 10-én 4449. sz. a. kelt végzésével a Bp. 556. §-a alapján visszautasította. A n.-—i kir. járásbíróság azzal, hogy az előtte megtartott tárgyaláson a bűnvádi eljárás- megindítását kizáró ok fennforgását megállapítván, a további eljárást végzésileg megszüntette ahelyett, hogy felmentő ítéletet hozott volna, megsértette a törvényt, mert a Bp. 542. §-a szerint a XVIII. fejezet határozatai a járásbíróság előtt tartott tárgyalásnál is megfelelően alkalmazandók; a XVIII. fejezetben foglalt 326. §. 3. pontja értelmében pedig a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok fennforgásának megállapítása esetében nem megszüntető végzés, hanem felmentő ítélet hozandó. A kir. járásbíróság jelzett törvényellenes eljárásával a magánvádlót a felmentő ítélet ellen használható perorvoslat igénybevétetől is megfosztotta. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hatállyal nem bir, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul.