Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

42, §• QÓ. szám. 19 felülvizsgálván, csak annyiban változtatta meg, amennyiben a sz.—i II. számú csendőrkerületi parancsnokságot a bűnügyi költségek csak egy részének megfizetésére kötelezte ; egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét pótindokolással helybenhagyta. A sértett, vagyis az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkisérlett bűncselekmény (Bp. 13. §-ának hatodik bekezdése) azokban az esetekben, melyekhen a vádemelés joga a kir. ügyészséget illeti, ha az utóbbi a vád képviseletét megtagadta, vagy a vádat az eljárás alatt elejtette, a Bp. 42. §-a szerint a vád képviseletét átveheti és amenynyiben azt átvette, a Bp. 42. §-ának utolsó bekezdése értelmében mint pótmagánvádló jár el. Ezen szabály alól azonban a Bp. 42. §-ának első bekezdésében foglalt világos rendelkezés szerint kivételt képeznek a Bp. 4. §-ában meghatározott azok az esetek, amelyekben valamely bűncselekménynek üldözhetése a büntetőtörvények szerint felhatalmazástól vagy kívánattól függ; amennyiben ily bűncselekmény tekintetében a vád képviseletére a Bp. 2. §-ának harmadik bekezdése értelmében kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Ezekben az esetekben tehát; — s ezek közé tartozik a jelen eset is, amennyiben az eljárás tárgya a fentnevezett csendőrök, vagyis közhivatalnokok ellen, hivatali kötelességeire vonatkozóan elkövetett, a Btk. 260. §-ában körülírt, a 270. §. 2-ik pontja szerint hivatalból, de felhatalmazás alapján üldözendő rágalmazás volt; a sértett a kir. ügyész által elejtett vád képviseletének átvételére és a pótmagánvádlói jogok gyakorlására nem jogosult. Nyilvánvaló ezekből, hogy a jelen esetben sem a közvetlenül sértett csendőrök, még kevésbé pedig azoknak felettes hatósága, a sértett fogalma alá nem is vonható csendőrkerületi parancsnokság a sértett részére a vádnak a kir. ügyész által történt elejtése esetére a Bp. 42. §-ában biztosított jogkörrel nem bírván, a p.—i kir. törvényszék vizsgálóbírója, annak vádtanácsa, a p.—i kir. törvényszék és a t.—i kir. ítélőtábla fentebb idézett keletű és számú határozataikkal megsértették a törvényt, midőn a vádnak a kir. ügyész által történt elejtése folytán a II. számú csendőrkerületi parancsnokságot sértettnek tekintve, neki pótmagánvádlói jogkört tulajdonítottak és annak fellépése folytán az ügyet érdemileg elbírálták. 2*