Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

2o6 174- szám. 1889: VI. t.-c. 62. §. L. P. ugyanis a m. kir. honvéd központi ruhatárnak 1903. évi március hó 27-én 918 K. r. sz. a. kelt értesítése szerint 1899. évi november hó i-je óta mint honvéd műmester a m. kir. honvéd központi ruhatárnál tényleges szolgálatban állván, minthogy a terhére rótt cselekmények elkövetése a bűnvádi ügy adataiból következtethetően az említett tényleges szolgálat idejére esik, nyilvánvaló, mikép a nevezett bíróságok hatáskörüket túllépték akkor, midőn L. P. ellen emelt vádakat érdemileg elbírálták. Ezeknélfogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest mindkét alsófokú bíróság ítéletét hatáskör hiánya indokából megsemmisíteni és az ügynek az illetékes katonai hatósághoz leendő áttételét elrendelni kellett.