Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

I88I:IIL t.-c. 8. §. lóg. szám. Indokok: K. K. tényleges szolgálatban álló n.-i csendőrőrsvezető azon panasza folytán, hogy M. Gy .ú.—i segédjegyző őt 1903. évi augusztus hó g-én este L. M. korcsmájában ((huncut, bitang, gazember))-nek nevezte, a bűnvádi eljárás M. Gy. ellen a Btk. 261. ^-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt megindíttatván, a v.—i kir. járásbíróság előtt 1903. évi december hó 17-én megtartott tárgyalás alkalmával M. Gy. viszonvádat emelt K. K. csendőr-őrsvezető ellen ugyancsak a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt azon az alapon, hogy a magánvádló őt a kérdéses alkalommal ((adjusztálással)) fenyegette. A v.—i kir. járásbíróság 1903. évi december hő 17-én 1903. B. 380 2. sz. a. hozott a felek megnyugvása folytán nyomban jogerőssé vált ítéletével megállapítván, hogy M. Gy. vádlott K. K. őrsvezetőt ((betyár, gazemberének nevezte, M. Gy. vádlottat a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségében bűnösnek nyilvánította és behajthatatlanság esetén egy (1) napi fogházra átváltoztatandó tíz (10) korona pénzbüntetésre ítélte el; ellenben K. K. viszontvádlottat az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt viszonvád alól felmentette. A v.—i kir. járásbíróság azzal, hogy a K. K. tényleges szolgálatban álló csendőr-őrsvezető ellen becsületsértés vétsége miatt emelt viszonvádat érdemileg elbírálta és annak tárgyában ítélt, megsértette a törvényt, mert a csendőrségnek tényleges szolgálatban levő tagjai bűnügyekben az 1881 : III. t.-c. 8. §-a szerint a magyar kir. honvédbíróság hatóságának vannak alávetve ; mert továbbá a Bp. 30. §-a a honvédbíróságokat is magában foglaló {13. §. utolsó előtti bekezdése) katonai bíróságok hatáskörére vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyta, és mert ezekből nyilvánvaló, hogy a v.—i kir. járásbíróság a viszonvád tárgyában való határozathozatalra hatáskörrel nem bírt. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani; egyúttal pedig a kir. járásbíróság többször idézett keletű és számú ítéletének K. K. viszonvádlottról rendelkező részét a hatáskör túllépése folytán a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest megsemmisíteni és az ügynek az illetékes magyar kir. honvédbírósághoz leendő áttételét elrendelni kellett.