Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

4-0- §. iS7- szám. íöl Az 1848: XVIII. t.-c. 40. ^-a nem tartalmaz ugyan kifejezetten rendelkezést arra nézve, hogy a nyomdatermékek köteles példányait az illető hatóságok részére ki tartozik beszolgáltatni; ámde az 1848: XVIII. t.-c. 39. és 40. fainak egybevetéséből, valamint a sajtótermékek köteles példányainak beküldése iránt 1867. évi július hó 17-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendeletnek * abból az intézkedéséből, melyben a törvényhatóságok közönségei felhívatnak, hogy «a jelen rendeletet elnökségük útján a területükön levő nyomdák tulajdonosaival maguk miheztartása végett)) közöljék, nyilvánvaló, mikép a nyomdatermékek köteles példányainak a sajtóügyi közvádló részére leendő beküldésére vonatkozó kötelezettség nem akiadó-tulajdonost, hanem a nyomdabirtokost terheli; és hogy ebből kifolyóan a beküldési kötelezettség elmulasztása által elkövetett, az 1848: XVIII. t.-c. 40. §-a és 30. §-ának utolsó bekezdése alá eső sajtórendőri hihágás elkövetőjeként is nem a kiadó-laptulajdonos, hanem a nyomdabirtokos vonandó felelősségre. Ennek a felfogásnak helyességét a nyomdatermékek tudományos célokra szolgáló köteles példányainak beszolgáltatásáról szóló 1897 : XLI. t.-c. is támogatja, amennyiben ennek 1. §-a szerint a nyomdatermékekből a magyar nemzeti múzeumnak és a magyar tudományos akadémiának járó köteles példányokat a nyomtató tartozik beszolgáltatni. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig mindkét alsófokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezni és H. M. vádlottat a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest a vád és következményei alól felmenteni kellett. * Az 1867. évi 481. I. M. E. számú rendeletet 1. a Magyarországi Rendeletek Tárának 1867. évi folyamában a 231. lapon. Büntetőjogi Határozatok Tára. II. II