Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

I55- szám. 155 elbírálására első fokon a kir. törvényszék bír hatáskörrel; hogy továbbá e vétség miatt a tárgyalást a vádlott távollétében megtartani nem lehet; hogy végül ily vétség esetén a pénzbüntetést fogházra kell átváltoztatni. Megsértette tehát a kir. járásbíróság a törvényt és pedig: az 1880: XXXVII. t.-c. 7. §-ának utolsó bekezdését, midőn a fentkörülírt cselekményt kihágásnak minősítette ; az 1897 : XXXIV. t.-c. 17. §-ának 4. pontját, midőn annak elbírálását hatáskörébe vonta ; a Bp. 540. §-át, midőn a tárgyalást a vádlottak távollétében tartotta meg és ítéletet hozott; végül a Btk. 92. §-át, midőn a vádlottakra kiszabott pénzbüntetéseket elzárásra változtatta át. Egyúttal a kir. járásbíróságnak idézett ítélete megsemmisíttetik és utasíttatik a kir. járásbíróság, hogy az ügyiratokat az illetékes kir. törvényszékhez tegye át. Indokok: A f.—i kir. járásbíróság 1904. évi február hó i-én 308. sz. a. kelt ítéletével M. J. és H. J. vádlottakat, akik az «A. L.» és a «K. E.» című lapokat bejelentés nélkül adták ki, a S. T. 30. §-ának 1. pontja és 31. §-a alapján sajtórendőri kihágás címén, a Kbtk. 21. §-ának alkalmazásával jogerősen behajthatlanság esetén 3—3 napi elzárásra átváltoztatandó 30—30 korona fő- és 10—10 korona mellékpénzbüntetésre ítélte és ellenük a tárgyalást meg nem jelenésük dacára megtartotta. A vádlottak terhére rótt tetteknek kihágássá minősítése sérti az 1880: XXXVII. t.-c. 7. §-ának utolsó bekezdését, mely szerint a nyomtatvány által elkövetett cselekmény, ha arra három hónapot meghaladó szabadságvesztés van megállapítva, vétséget képez. Jelen esetre a S. T. törvény 31. §-a a büntetést 1 évig terjedhető fogságban és 500 forintig terjedhető pénzbüntetésben állapítván meg: a cselekmények vétségnek lettek volna minősítendők. A téves minősítés következtében tévesen vonta a kir. járásbíróság az ügy elbírálását saját hatáskörébe, mert a vádba helyezett tettek a S. T. 31. §-ába ütköző cselekményeket képeznek, amennyiben e §-ban vannak büntetendőknek nyilvánítva; e vétségeket pedig az 1897: XXXIV. t.-c. 18. §-a nem utalván a járásbíróságok hatáskörébe, azok a 17. §. 4. pontja értelmében a kir. törvényszékek elé tartoznak. Ezzel a Bp. most idézett rendelkezései vannak megsértve.