Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

134 I47- szám. Bp. A kír. Kúria a lopással, illetve orgazdaság' miatt vádolt Cs. S. ellen a t.-i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1900. évi augusztus hó 28-án 833. sz. a., a t.—i kir. törvényszék által pedig F. F. pótmagánvádlónak fellebbezésére 1900. évi október hó 8-án 3107. sz. a. elintézett bűnvádi perben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, a kir. Kúria kimondja, hogy a t.—i kir. törvényszék fentidézett keletű és számú ítéletével a törvényt megsértette, amennyiben az elsőbíróság ítéletét nem szabályszerű tárgyaláson, hanem tanácsitlésben vizsgálta felül. Miről a büntető ügyviteli szabályok 123. ^-ának 2. bekezdése értelmében a t.—i kir. törvényszék a jelen végzés kiadmánya és az összes iratok leküldése útján értesíttetik s egyszersmind a most idézett §. 1. bekezdéséhez képest a jelen végzés kiadmánya a kir. Kúria elnökéhez is felterjesztetik. A t.—i kir. törvényszéknek egyúttal meghagyatik, hogy az iratoknak az elsőfokú bírósághoz leküldésekor ezt utasítsa, hogy a jelen bűnvádi perben hozott mindkét fokú ítélet hiteles másolatát közvetlenül ide pótlólag terjessze fel. Indokok: Minthogy a pótmagánvádló az elsőbíróság felmentő ítélete ellen általában jelentett be fellebbezést, semmi kétsége sem lehetett a másodfokban eljáró kir. törvényszéknek, hogy a nevezett ügyfél az ítéletet egész terjedelmében fellebbezte, tehát az ügy érdemét is az alapul vett ténymegállapítással együtt. Kiviláglik ez abból, hogy a kir. törvényszék a másodfokban hozott ítélettel az ügynek egész érdemét felülvizsgálta és eldöntötte, érintetlenül semmit sem hagyott. Holott a Bp. 550. §-ának negyedik és a végső bekezdése értelmében a kir. törvényszék a hozzá másodfokú intézkedés végett felterjesztett bűnvádi perben ítéletet szabály szerint csak fellebbviteli tárgyalás alapján hozhat, ami alól csak az a három eset képezhet kivételt, ha a fellebbezés: 1. csak a büntetés kiszabása miatt; 2. a bűnügyi költségek tárgyában; 3. a magánjogi igény tárgyában használtatott. De még a most említett kivételes esetekre is az idézett §.