Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

527- §• 7jS. szám. i*3 Minthogy pedig a védőnek megfelelő díja és kész kiadásai a Bp. 479. £-a szerint a bűnügyi költségekhez tartoznak, minthogy a bűnügyi költségeket abban az esetben, ha az eljárás egyedül magán vád alapján folyt és a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek, a Bp. 482. §-ának második bekezdése értelmében a magánvádló köteles megtéríteni; s minthogy az itt fennforgó esetben a vád alul felmentett G. G.-né sz. K. M.-t, a közvetlenül ettől nyert meghatalmazás alapján a járásbíróság előtt több izben megtartott tárgyalásoknál dr. B. L. ügyvédjelölt képviselte, és az ezen védelem címén felszámított díjaknak V. A.-né magánvádlóval szemben való megállapítása kéretett, ez a megállapítás a kir. törvényszék ítéletében felhozott indokokból nem volt megtagadható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve hacállyal nem bír, a Bp. 442. ^-ának utolsó bekezdésén alapszik. 138. szám. 527. §. 2. bek. A Bp. 15. §-ában és 527. §-a második bekezdésében foglalt rendelkezéseket sérti, a kir. járásbíróságnak az az eljárása, hogy hatáskörének túllépésével — habár az ügyészségi megbízott indítványára — tárgyalást tűz ki és érdemi intézkedést tesz oly ügyben, amely a hivatali sikkasztás bűntettének ismérveit tünteti föl. J. E. 1902. évi június hó 24-én 6115/1902. sz. Elnök: Vörösmarty Béla kúriai másodelnök. Előadó: dr. Szegheő Ignác kúriai bíró. Koronaügyészség: Hammersberg Jenő koronaügyész. A kir. Kúria a sikkasztás miatt feljelentett A. A. ellen a zs. —i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott igoi. évi december hó 28-án 1901. B. 223 4. sz. a. hozott végzéssel elintézett bűnvádi ügyben a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a zs.—i kir. járásbíróság fentidézett keletű és számú végzésével a törvényt, nevezetesen a Bp. 15. és 527. faiban foglalt rendelkezéseket megsértette annyiban, amennyiben a Büntetőjogi Határozatok Tára. II. 8