Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

5'7- §• I35- szám. alkalmazása miatt semmisségi panaszt jelentett be s ezt a kir. ítélőtábla elfogadta: ellenben maga vádlott a másodfokú bíróság ítéletében, ennek a kir. törvényszék előtt történt kihirdetésekor tett kijelentése szerint megnyugodott. Mielőtt azonban a jelen bűnügyre vonatkozó iratok a közvédő részéről a másodfokú bíróság ítélete ellen közbevetett semmisségi panasz elintézése végett a kir. Kúriához felterjesztettek volna, a kir. törvényszék figyelmen kívül hagyva a Bp. 494. §-ának második bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, melyszerint a perorvoslattal megtámadott ítélet csak akkor emelkedik jogerőre, ha a perorvoslatot a bíróság vagy visszautasította, vagy elutasította, 1906. évi március hó 31-én 1842. sz. a. kelt végzésével a jogerőseknek tekintett ítéleteknek az érdekeltek részére leendő közlését rendelte el; utóbb pedig a kir. ügyész indítványára a jelen bűnvádi ügyben megállapított büntetésnek a M. A. ellen folyamatban volt még más háromrendű bűnvádi ügyben hozott ítéletekkel reá kiszabott büntetésekkel összbüntetésbe foglalása végett 1906. évi április hó 21-én tárgyalást tartott és az ennek alapján 2607/B. 1906. sz. a. hozott, a felek által megnyugvással fogadott Ítéletével az összbüntetés meghatározása tárgyában határozott: a jelen bűnvádi ügyre vonatkozó iratokat pedig csak ezek után terjesztette fel a t.—i kir. ítélőtábla sürgetése folytán felülvizsgálás céljából. A kir. törvényszék azzal az eljárásával, hogy a M. A. ellen különböző ítéletekkel megállapított több szabadságvesztés-büntetésnek összbüntetésbe foglalása iránt határozott, dacára annak, hogy a jelen bűnvádi ügyben a t.—i kir. ítélőtábla által 1906. évi január hó 24-én 172. sz. a. hozott, az összbüntetés meghatározásánál szintén alapúi vett ítélet még nem jogerős, a törvényt megsértette, mert különböző ítéletekkel megállapított több szabadságvesztés-büntetés a Bp. 517. §-a szerint csak akkor foglalható összbüntetésbe, ha a különböző ítéletek már jogerősek, ami a jelen esetben nem forog fenn. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a kir. törvényszéknek az összbüntetés meghatározása tárgyában 1906. évi április hó 21-én 2607. sz. a. hozott ítéletét hatályon kívül helyezni; s M. A. vádlottat a törvény megsértésével meg-