Büntetőjogi határozatok tára. II. kötet (Budapest, 1907)

Z$l. szám. 97 ezt az ítéletet az e.—i kir. törvényszék a fellebbviteli tárgyalás alapján 1904. évi július hó 19-én 2693. sz. a. hozott jogerős ítéletével annyiban változtatta meg, amennyiben V. M. ügyvédjelöltnek a főmagánvádló ellenében képviseleti díjat meg nem állapított; ítéletének azt a rendelkezését azzal indokolván, hogy «az ügyvédi rendtartás szerint képviseleti díj a megbízó ellenében ügyvédjelöltet a saját személyében nem illethet)). Ezzel a rendelkezéssel és kijelentéssel a törvény megsértetett. A Bp. 523. §-ának harmadik bekezdése ugyanis megengedi, hogy a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben a sértett meghatalmazottja ügyvédjelölt is lehet. Ez a rendelkezés, minthogy a sértett a bűnvádi perrendtartásban meghatározott esetekben mint fő- és mint pótmagánvádló léphet fel, kivételt állapít meg egyrészt a Bp. 47. §-ának második bekezdésében kifejezett attól az általános szabálytól, mely szerint magánvádló ügyvéd által képviseltetheti magát mindazoknál az eljárási cselekményeknél, amelyekre nem személyes megjelenés kötelezettségével van idézve, és másrészt az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874: XXXIV. t.-c. 15. §-a alól, melynek értelmében az ügyvédjelöltek lajstromába bevezetett ügyvédjelölt a bíróságok és hatóságok előtti tárgyalásoknál csak mint helyettese járhat el annak az ügyvédnek, akinél joggyakorlaton van. Ezek szerint kétségtelen, hogy az ügyvédjelölt a járásbíróság előtti eljárásban a magánvádló megbízottjaként az attól nyert megbízás alapján önállóan, vagyis saját nevében is eljárhat; s minthogy a Bp. 485. §-a szerint a megbízott, aki az eljárás alatt a felek valamelyikét vagy a sértettet képviselte, díjának és költségeinek a képviselt ellenében való megállapítását kívánhatja: nyilvánvaló, mikép a kir. törvényszék V. M. ügyvédjelölt díjainak megbízójával szemben való megállapítását csak a törvény megsértésével tagadhatta meg. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bír hatállyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Büntetőjogi Határozatok Tára. II. 7