Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

21. szám. Btk. nyilvánvaló, hogy megsértette a törvényt azzal, miszerint ítéletének alapjául nem az előbbi ítéletekkel kimondott büntetések tartamát vette, hanem a cselekményeket a Bp. 518. §-a hetedik és nyolcadik bekezdésében kimondott rendelkezések megsértésével önállóan mérlegelte és bűntette. De megsértette a törvényt azáltal is, hogy a mellékbüntetésnek mellőzését indokoltan kimondotta, holott a Btk. 104. £-ában foglalt rendelkezés értelmében az összbüntetés tárgyai csak a szabadságvesztés-büntetések lehetnek és semmi egyéb. Amennyiben pedig a most kiemelt törvénysértés vádlott sérelmére szolgált és a koronaügyészségnek 1900. évi október hó 7-én 9345. sz. a. tett indítványában hivatalosan az jeleztetett, hogy P. I. a reá összbüntetésként kiszabott öthónapi fogházbüntetésből csak négy hónapot töltött ki, s az 55.891 I. M. 1900. II. sz. a. kelt igazságügyi miniszteri rendelet alapján büntetésének félbeszakításával ideiglenesen szabadlábra helyeztetett: nem lehetett csak a törvénysértés tényének kimondására szorítkozni, hanem a Bp. 442. §-a utolsó bekezdése szerint a büntetés enyhítése végett határozatot hozni kellett. Ami végül a fogházbüntetésnek, mint összbüntetésnek itt meghatározott tartamát illeti, azt azért kellett a két büntetés egyszerű összeadása alapján meghatározni, mert az előbbi ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés-büntetések ugyanegy neműek lévén, az összesített büntetés mértéke csak abban az esetben lett volna leszállítható, ha a két büntetés egyesítés következtében megszakítás nélkül lett volna eltöltendő és ebből vádlottra nézve súlyosbítás származott volna. Minthogy azonban a fentebbiek szerint vádlott az egyik büntetést tényleg kiállotta s csak a másik büntetés (a 7 nap) lesz elszenvedendő, e tények folytán semmi jogalap sem létezik a fogház mértékének további leszállítására. 106. §. 21. szám. ut. bek. A Btk. 92. §-ának alapján vétséggé minősített büntetendő cselekmények is a Btk. 106. §-a végbekezdésében a vétségekre nézve megbatározott három év alatt évülnek el. T H. 59. sz. 1886. évi június hó 8-án. Elnök: Perczel Béla. Előadó: Dózsa Dániel.