Büntetőjogi határozatok tára. I. kötet (Budapest, 1907)

*9- §• íj. szám. 31 az ezen büntetések valamelyikével büntetendő cselekmény mindazon eseteiben, melyekben a büntetési tétel legalacsonyabb mértéke az illető büntetési nemnek legrövidebb tartamával azonos: a büntetési tétel középső pontja nem a számtani egységtől, hanem azon büntetési nemnek a 22. §-ban, illetőleg a 24. §-ban meghatározott legrövidebb tartamától kezdve és akként számítandó, hogy az ezen legrövidebb tartam és a cselekményre meghatározott legmagasabb tartam közötti különbözet kettéosztatván és az akként nyert eredményhez, az addig mellőzött két év, illetőleg hat hó hozzáadatván: az eredményezett mennyiség képezendi az illető büntetési tétel középső, vagyis azon pontját, mely sem túlnyomó enyhítő, sem pedig súlyosító körülmények nem létében alkalmazandó, s amelytől ellenkező esetben a körülmények számához vagy nyomatékához képest — amennyiben a 85. vagy 92. §. alkalmazásának esete nem forog fenn, vagy pedig a törvény különös rendelkezése a büntetés kimérésére nézve más rendelkezést nem tartalmaz (66., 72., 96. §.) — az arányos kiszabás vagy fölfelé vagy lefelé eszközlendő. Tekintve, hogy ámbár a büntetés kiszámítására irányadó ezen módozat, a Btk. 90. és 91. §-ai világos szavai szerint is meg van állapítva, ennek helyessége mindazonáltal ezenfölül, a szabadságvesztés-büntetéseknek kimérése tekintetében alapul szolgáló rendszerből is oly szükségszerűséggel következik, hogy mellőzése, vagyis a számtani egységnek a kiszámítás alapjául elfogadása esetében, az egész büntetési rendszer zavarba hozatnék; nevezetesen pedig a 3 évig terjedhető fegyházzal büntetendő cselekmények büntetésének középtartama egy és fél évre, tehát a büntetési nem legrövidebb tartamánál is alacsonyabb mértékre szállíttatnék le, amiből azon további és szembeötlő helytelenség következnék: hogy amíg a kérdéses esetekben igen nyomatékos és túlnyomó enyhítő körülmények mellett, a 91. §. értelmében csakis kétévi fegyházra szállítható le a büntetés, addig enyhítő körülmények nem létében, a büntetés annyira szállítandó le, hogy annak az illető cselekményre meghatározott büntetési nemben való kiszabására, a törvény 22. §-ának abszolút rendelkezése folytán, nem maradván tér, a büntetés csakis a 92. §. alkalmazásával, vagyis a fegyháznak börtönbüntetésre való átváltoztatásával és így az enyhítő körülmények rendszeré-